India-Nepál

Felraktam a fotókat ide: 

http://picasaweb.google.com/erzsebetnagy.nagy

A Zsuzsa képei pedig itt vannak: 

http://picasaweb.google.com/susanborbely/India200902#

 Hat sajna eljott az utolso nap is. Egesz nap csak shoppingoltunk, meg az osszes mocskos paicot vegigjartuk, autoriksaztunk, en megint kicsit vezettem cangas riksat - ezuttal a Main Bzarban, ami nem volt kis feladat a nagy forgalomban - merthogy ez a maniam. Es hat bucsuztunk ettol a kaosztol es orulettol, amit osszefoglalo neven Indianak neveznek. 

Osszesegeben szinte csak jo elmenyunk volt, ami rossz volt - pl. vonatlekeses - abbol is vegul jo kerekedett (egy oraval kesobb utaztunk a szinte ures vonaton). Orulok, hogy bejott az utitervunk. Ha par napunk lett volna meg, akkor tobbet lettunk volna Kalkuttaban es Varkalaban, mert ezekben a helyekben maradtak tartalekok. 

Mindenkinek aki tettekkel es szimaptiaval tekintett utunkra, nagyon koszonjuk a segitseget es a tamogatast, kulon koszonet a kollegaknak, hogy elturtek, mi tobb, tamogattak extrem otletunket! Ha hazamegyunk, brutalis utibeszamoloval fogjuk meghalalni. 

Remeljuk, az ut tovabbi resze is siman megy, pl. fel- es leszall a gep rendesen, netan fel is engednek bennunket, szoval most mar csak ennyi maradt, amiket kivanni lehet utilag. 

Katinak: a Barcsot komolyan gondoltam, es legy szives, beszeld ra a Zsuzsat is. 

Agieknak: a repterrol egyenesen megyek a buliba, nyugi, az ut elott furdunk es Varkalaban mosattam is. Zsuzsa haza akar menni. 

Haza: 29-en valamikor erkezem, majd telefonalok, ha megvan a jegy. 

Tobbeknek: Ezuttal nem reszleteztem azokat a dolgokat, amelyekrol a multkor hosszasan irtam, a tetveszo embereket, a csoffadt kutyakat ,a keregetoket es amin lehet borzongani. Ez nem azert van, mert hogy ezek elmultak volna, csak azert, merthogy nekunkj mar nem uj ugye, viszont megszokott. De meg kell, hogy allapitsam, hogy del sokkal tisztabb es rendezettebb, Calcutta messze nem olyan veszes (telen), mint amilyen a hire, nekunk Delhi egyes reszei (pl. Pharganj ahol lakunk) mocskosabb, mint Calcutta hasonlo reszei, vagy na jo, legalabbis Calcutta nem pukkantabb. Calcuttaban kivalo a metrohalozat, tok jo epuletek es parkok vannak, na meg nagyot dobott rajta a tancfesztival is nyilvan. Bombay pedig egy brit varos epiteszetileg, megpedig az igen valasztekos fajtabol, es meg nem is mondhato igazan mocskosnak. Itt van ugyan a vilag talan legnagyobb es tobbszintes nyomornegyede, de annyira a varoson kivul van (a belfoldi repter kornyeken), hogy a varosbol nem lathato. A belvaros az orult forgalom ellenere se szmogos, mint Delhiben, es vannak igencsak jo ettermei meg parkjai, szoval egy elheto varos. Az egyetem epuletei meg egyenesen gyonyoruek, de ilyenek a hivatali epuletekek, a foposta, a fovasutallomas, meg meg sok mas igen fontos es kevesbe fontos epulet is. Sokszor az ember Angliaban erzi magat. Elephanta nagyon kiraly es az egesz varos ugy ahogy van. De mindennek a teteje szamomra Kerala volt, a tenger, a novenyzet, az atmoszfera, az egesz ugy ,ahogy van. Sajnalom, hogy Hampit nem tudtuk besuvasztani. Az mar olyan nagy rohanas lett volna, hogy kenytelenek vagyunk a Karnataka allambeli latogatasunkat kesobbre halasztani. 

Most lassan indulok a szobaba, mert a Zsuzsa bezzeg mar bepakolt, de en meg nem, es akkora a mar a malham, hogy orulet. 

hennázás a rég ismert arc által (nagy ovációval üdvözölt bennünket) 

utolsó vacsora

 csúúúnya vécé, csúúnya zuhany

 szinte karcolták a repülő hasát a hegyek...

Megerkeztunk Delhibe, es most nem is tudom, honnan folytassam, mert annyi minden tortent velunk. Persze ezert kemenyen meg is dolgoztunk. Itt franko a net, mert 24 oras uzemmodban van. Az elobb eppen elszalltt az aram, de nem gond, mert a gepek valami tartalekforrasra vannak rakotve, tan agregator gyart nekik enerdzsit, ugyanis toksotet lett az elobb, de a monitor fenyenel ment tovabb a neteles. Azert ezt nem annyira szeretem, es remelem, nem kell toksotetben felbotorkalni, mert lehet, hogy meg se jegyeztem, hol van a szobank. Na, csak alszom majd valahol, vagy nem is.

Szoval ott hagytam abba, hogy mentunk a St. Thomas katedralisba, ami egy 17. szazadi hely, ejfeli misere.

Fel 11-tol ejjel fel 1-ig nyomtak. Azt hittem, hogy befekszem a betlehembe a kisjezus melle, komolyan.

Kb. ket napig nem aludtunk semmit, budosek es mocskosak voltunk, es ott ultunk a templomban hallgatni a miset, ami kben erdekes lett volna, ha kicsit temposabb. Kaptunk szovegkonyveket, es teljes szertartasrendet, ugyhogy vegig kepben lehettunk. Nagyon enekelt a korus, nem fogtak vissza magukat, az orogona szolt, ahogy kell, es a vegen mindenki gyertyat gyujtott, lekapcsoltak a villanyokat es a szazezer ventillatort es nyomtak a Stille Nachtot, ami itt Silent night, holy night- formaban ment. A vegen a templom papja kulon kezet fogott velunk. A miset amugy Bombay psupoke celebralta. Jo sokan voltak, mindenki kioltozve, kiveve bennunket ugye. De mi viszont feherboruek voltunk (na jo, ez tulzas) es ez itt lathatoan oltoztet. Ez  a szomoru helyzet. A mise utan igyekeztunk volna haza, de a Zsuzsanak eszebe jutott, hogy ejfeli mise utan enni kell. Megallapodtunk abban, hogy tekintettel az ejjel is eleg melegre, a folyekony kenyeret valasztjuk. Egy jarokelo, intelligens indiai ur, utvaigazitott bennunket. Bemondtunk a Taj Mahal szallodat, mert megiscsak annak a kozeleben laktunk, es el is jott velunk. Mikor felvetettuk, hogy innank nemi sort, meg inkabb jott velunk. Meg is erkeztunk egy bombay-i  ismert helyre, aminek mar elfelejtettem a nevet, a Taj mogott valahol, es ott orias palackban szallitottak a sort. Az ur az indiai vasuti tarsasag egyik fonoke, aki tenyleg ertelmes figura, es miutan elmulatoztunk, megbeszeltuk, hogy masnap jon ertunk es varosnezunk. Reggel nem volt a szallodaban (kis tulzas erre a helyre), szoval nem volt ott, de mi nem estunk ketsegbe. Szereztunk 300 egysegert egy taxit es azzal jartunk vegig mindent, fuggo kerteket, parszi hallgatas tornyat, dzsaina templomot, mosodat, Chawpaty beachet meg mindent, ami a papirforma szerint Bombayben erdekes, es meg nem lattunk. A taxis ugyan iskolazatlan, de alapbol az intelligensebb fajtahoz tartozo volt, amit dijaztunk is. Elvittuk kajalni, ahol egyszercsak megettuk a kajajat, mert a mi pizzankat nem nagyon hoztak, az o kivalo spenotos-sajtos-csapatis ebedje viszont hamar jott, es izlett. Ezert rendeltunk neki egy ujabb adagot, na meg etettuk a mi pizzankkal is, mert addigra mar total teleettuk magunkat. Szerncsetlensegunkre gyumolcssalatat is rendeltunk, ami Zsuzsa allagan sokat rontott, mert azota is faj a hasa es fosogat. Nekem ugy latszik taplova alakult idokozben a gyomrom, mert meg se kottyant neki a butal kaja. Azt is birtam a taxisban, hogy mint kiderult, eleg szegeny ember, megse rendelte agyon magat, pedig tudta, hogy mi fizetunk, es meg asvanyvizet se kert, hanem jo volt neki a csapviz, szoval nem elt vissza a lehetoseggel egyaltalan es nem szakitott a szokasaival. Ezert aztan tobb penzt is kapott, ami olyan sok lehetett, hogy miutan elbucsuztunk tole, es nemi idovel kesobb ujra belebotlottunk, olyan hatbavagasokkal udvozolt, hogy felszakadt a legcsovemben a slajm.

A latvanyossagokrol nem szeretnek megint csak sokat irogatni, mivel azok mindenhol olvashatok, csak az erdekesebb vonatkozasokrol: 

A fuggokertek nagy giccsek, allatformara vagott bokrokkal es hulye szobrokkal. A parszi hallgatas tornyat pedig kivulrol alig lehet latni, csak eppen hogy, mivel tok zart teruleten van. Nem sok perzsa el Bombayben, de ok a leggazdagabbak. Perzsa a Tata csalad is, akik a legtobb autot gyartjak a regioban, de szinte mindenben erdekeltek. Van Tata mindenfele, igy pl. mobilszolgaltato is. Tata-birtok maga a hallgatas tornya is. A parszik annyira tisztelik az elemeket, igy a foldet, levegot es a tuzet is, hogy nem szennyezik be ezeket a hullaikkal. Ezert aztan a testeket az un. hallgatas tornyainak parkanyara teszik, es az ott korozo testes sasok eszik meg a holtakat. Tehat a Tata csaladot  Tata birtokon, Tata toronyban eszik meg. Erdekes egy perspektiva ez nekik. Itt van egy kis informativ link a Tata-csaladrol: http://zoroastrians.net/2009/04/27/parsi-milestones/

kicsit gicces csak

itt bújik a Hallgatás tornya

a legnagyobb emberi meghajtású  mosógép

Az orias mosoda is erdekes volt, engem leginkabb a Fez-i borfestohelyre emlekeztetett. Eleg durva, ahogy oskori modszerrel egy rakas kadban megy a mosas es felulrol meg fotozzak oket.

Meg akartuk nezni a tobbszintes es baromi nagy slum-ot, azaz nyomornegyedet is, ahol a Gettomillimos c. film egy resze jatszodott, de nagyon messze van a belvarostol, ezert azt hittuk, hogy kenytelenek vagyunk kihagyni, viszont most, amikor mentunk a domestic repterre, ott mentunk el taxival mellette, ugyhogy vegulis valamit lattunk belole. A kulseje alapjan azt hiszem, ugyse mentunk volna be a kozepebe, bar mar ki tudja...

A csavargas es a sulyos kajalas utan mentunk a zsingagogaba, hogy megnezzuk, hogy tor ki a sabbath Bombayban. Akkor meg nem tudtuk, hogy mennyire meglatjuk. Az ugy kezdodott, hogy egy kedves oregur szolt, hogy menjunk vissza 6-ra, mert akkor kezdodik a sabbati istentisztelet. A Knesszet Eliyahu zsinagoga kben nyudogtan lehetne Cfatban is, mert teljesen ugy nez ki, mint amiket ott lattam (Cfat, vagy masneven Safed Izraelben van, Galileaban). Elementunk addig megnezni a Sassoon csalad altal epitettett konyvtar epuletet a kozelben - ok epittettek a zsinagogat is -, es a tobbi mas, brit epitmenyt. Bombay tele van ezekkel. Tkeppen tiszta Anglia, ami az epuleteit illeti. Van itt emeletes busz is, meg mindenfele tornyos, nagyon igenyes hazak, egy csomo hivatal, ahogy azt az angolok szerettek. A posta is ugy nez ki, mint egy katedralis, a hires Viktoria terminusrol (ill. Chattrapaty Shivaji -remelem nem irok nagy hulyeseget), szoval a vasutallomasrol nem is beszelve, ami valami egeszen nagyon, nagyon....

Nasszoval, visszamentunk 6-ra, es helyet foglaltunk a zsinagoga karzatan a nok helyern. Elotte atvizsgalas es kikerdezes volt. Nagy a zsinagoganal a katonai jelenlet, mert sajnos tavaly sulyos terrortamadas volt, es ezert joggal nagy a para. A szertartas a szokasos volt, amit Izraelben oly sokat lattam a Nyugati falnal. Imadkozas, enekles eleg extatikus formaban, meg dumalas, haverkodas kozben.

Mikor vege lett, szolt az oreg, aki invitalt bennunket korabban is, hogy tartsunk veluk kiddusra. Es mi mentunk. Mondjuk eleg durva volt, hogy atvandoroltunk a sok kipassal Bombay belvarosan egy regi emeletes hazba, mikozben rendorok vigyaztak rank, persze egyenkent levadszhattak volna bennunket. Ezen kicsit el is gondolkodtunk, fokent a korabbi merenyletek ismereteben, de a kivancsisag nagyobb volt az aggodalomnal. Kiderult, hogy a Chabad Lubavicsi kozosseg altal berelt lakasba mentunk. Ahol bazi nagy zsido buli kezdodott. Ezerrel enekeltek, mindenki mondott soha veget nem ero beszedet, hoztak a sok kajat, es persze egyszercsak faggattak, hogy zsikdok vagyunk-e. En persze mondtam, hogy az egyik nagymamam az, veletlenul persze az anyai, meg szerencsere kicsit otthon vagyok a szokasokban, igy talan nem buktunk le total. Az volt viszont a gond, hogy a hihetetlen buli nagyon elhuzodott es a Zsuzsanak egyre jobban kellett hanyni de konkretan, mert addigra elszaporodtak benne a bacik, amiket az indiai helyen sszedett ossze, ahol szetettuk magunkat. Viszont nem lehetett csak ugy lelepni, nemcsak mert nem volt illo, hanem azert sem, mivel egy egesz hadsereg orizte a helyet,es hermetikusan el voltunk zarva, szoval nem volt egyszeru kijutni. Mondtam a mellettem ulo fickonak, hogy mennunk kell, mert megy masnap a gepunk es szeretnenk kis koszonetet mondani. Erre leallitotta az eneklest en meg nagyon megkoszontem, hogy meghivtak bennunket es hogy ebben az evben olyan nagy csoda tortent velem, hogy lathattam Kfar Habadot es most meg lam, az o bombayi kozossegukben vagyok. Beszeltem meg arrol is, hogy Budapesten is van egy rabbi ebbol a kozossegbol, Koves Slomo, aki milyen jo kommunikator, meg hasonlokat. Paran tudtak nehany magyar szot, mert magyarorszagi volt az edesanyjuk, igy pl. az egyik ficko tudta azt, hogy tyukszem, a masik no meg Kisvardabol szarmazott anyailag, es tudtak ilyet, hogy viszontlatasra, meg koszonom, szoval mintha az ember Izraelben lett volna. A kajak is nagyon jok voltak, kar hogy nem volt nagyon hely a gyomromban mar. Osszesegeben oriasi elmeny volt ez is, nekem durvabb, mint a St. Thomas templomi.

Ma reggel telefonalt nekunk az indiai ur, aki elozo nap elaludta a talalkozot. Jott feher fonoki auton soforrel, legkondival, es most o vitt el bennunket mindenfele eredekes helyre. Aztan kertuk, hogy valtsunk inkabb at emeletes buszra es azzal is menjunk kicsit, ugyhogy ez az elmeny is megvolt. Megadtuk a modjat a nassolasnak es a teazas-kavezasnak is.

Elozo nap reggel a Taj Mahal szallodaban, India talan legdragabb es a terrortamadas ota leghiresebb szallodajanak kavezojaba faradtunk be kavet, ill. teat inni. Nem sokkal tobb, mint 500 rupiat fizettunk a ket italert (kb. 2000 Ft), tehat igazan megerte. A Taj Mahal kben egy eleg veszes giccshalmaz belulrol, ezustnyaklancos szarvasszobrokkal vizeseses-szokokutas kornyezetben, szoval eleg horror. Kivulrol azonban szep az epulet, ott figyel az Inda kapujanal. Durva lehetett, amikor egett. Ennek meg latszanak a nyomai.

A masik helyunk a Cafe Royal volt, ami szinten a helyi elokelo kavezo, innen indultunk feherautos-soforos kis setakocsikazaunkra. Hiaba, igy mulatnak az urak (urnok). Aztan bucsut vettunk Anandtol, aki megigerte, hogy eztan minden vonatjegyet elintez nekunk. Szidtam neki a vonatjegyrendelest rendesen elozoleg. Na, majd meglatjuk, mert szerintem szavan fogjuk.

Megneztuk meg a modern galeria teljesen rendben levo epuleteben az eleg kozepszeru kiallitast, meg nehany mukincsboltot a kozelben, aztan mentunk vissza romos szallasunkra csomagokert, es ropkodtunk Delhibe.

Most itt tolom egy ideje a netcafeban, kiirva, ami eddig belemszorult. Neha beneznek ide a helyi erok, hogy meglessek, ki az, aki egyfolytaban uti itt orak ota a tasztaturt. Otthon majd gyozok visszaszokni a magyar billentyuzetre es az ekezetekre. A repulout eleg szar volt, nemcsak azert, mert a Goairen nem adnak ingyen semmit, es amit penzert, az is szar (pl. instant tejes tea, brrr...), hanem mert kb. 3/4 orat koroztunk Delhi folott, mondvan, hogy van egy kis problema Delhiben es kicsit nem tudunk leszallni. En mar komolyan kezdtem aggodni, hogy tan a futomu nem akar pl. mukodni, vagy hasonlo, mert nyilvan akkor se mondnanak meg, hogy mi van, nehogy kitorjon a panik. Lattuk kozben Delhit felulrol (meg elotte Bombayt is), ami nagyon szep latvany, de mikor csak nem akarunk leszallni, el kezd a dolog unalmas es kicsit idegesito lenni. Na de vegul leszalltunk es egy agyhalott taxissal megerkeztunk kiindulo es befejezo allomasunkra a "festoi" Paharganjba.

Holnap meg egy utolso nap, shopping, maszkalas, es egy utolso vacsora a Lord Krisnaban, aztan indulas haza a zimaba. Vettem egy nepali kabatot, remelem, eleg lesz.

Egyhazi blokk kovetkezik, de meg elotte egy kis goai helyzetjelentes.

Szoval, aki ugy gondolja, hogy bulizni megy Goara, ne menjen, mert ott kb. annyi buli van, mint Szentlorinc alson, de ott talan fergetegesebbeket rendeznek. Van tenger, de nem nagyon hullamzik, van homok, de nem mindig van tisztasag, viszont  idonkent tehenek ballagnak at, szoval Varakala a kiralysag, nem Anjuna.

Tegnap meg ma fergeteges elmenyeink voltak, egyhaziak is (kereszteny es zsido, meg dzsaina), meg mindent lattunk, hallgatas tornya, stb. de rrol legkozelebb, mert kidobnak.

Nem kis viszontagsag es izgalom utan erkeztunk meg Bombaybe. Az ugy volt, hogy egy irodaban lerendeztem a taxit, ahol valtig allitottak, hogy masfel ora boven eleg Margaoba erni. En szerettem volna elobb indulni, de nagyon gyozkodott a no. Tehat igy 4-kor indultunk taxival a vonatunkhoz, ami kb. Pecs-Szigetvar tavolsag. Igen am, de volt egy kis kozuti baleset, es akkor dugo alakult ki, hogy lepesben haladtunk kilometereken at. Igy aztan sikeresen lekestuk a vonatunkat, ami persze most richtig idoben indult, meg veletlenul se kesett fel orat, mikor egyebkent olykor orakat szokott.

Na, de nem roahnok elore. Szoval reggel elmentunk a szerdai nagy anjunai bolhapiacra, mindent osszenezegettunk es alkudoztunk, aztan Zsuzsa ott maradt felvasarolni a keszletet, en pedig belevetettem magam utoljara a tengerbe. Utana frankon osszecsomagoltunk, es jott az eloszor kenyelmes majd utana annal izgalmasabb kaland a rohadt dugoval. A taxison nem mult, tenyleg bevallalosan vezetett, majdnem utottunk el szenasszekeret, motorosokat, buszt, amit eppen.

Aztan meg canceleztuk a vonatjegyunket es vettunk kb. 20 ftert egy masikat, amivel felszalltunk az egy oraval kesobb indulo es allitolag fullos vonatra, amire aztan semmi jegy nincs a total csirkesen kivul. Nem a fenet nem volt hely. Szinte ures kocsiban utaztunk Mumbai-ig. Egy majomszeru gyerekcsapat es hasonloan idiota apjuk vagy nagyobb testveruk melle kaptunk jegyet, mikor barhova is kaphattunk volna. Persze akkor meg nem tudtuk, hogy senki nem fog felszallni. Na, mindegy, fel 9-kor az orultek takra lefekudtek es elaludtak, ugyhogy nyugtunk volt.

Bombayben megkerestuk rogton a varangyok szallasat, merthogy az allomastol gyalog megkozelitheto volt. Igen am, de nem akarozott koran reggel dolgozni a recepciosnak. Mondta hogy varjuk, mig meg ugy gondoltuk, hogy nem varunk. Jott egy hulyegyerek, aki 600-ert fordoszobas szallast ajanlott es hogy a taxis 20 rupiaert elvisz oda. Ez igy is lett, csak elfelejtette mondani, hogy a szobahoz 300 korhadt lepcson kell felmenni, kozben kishijan raesik az emberre a haz, a szoba amugy mocskos, mint a bun. Na, megkoszontem, odaadtam a taxisnak a 20 rupiat es bemondtam a No.2 kivalasztott szallast az India Gatewaytol nem messze levo mansionokban. Nem ismerte a gyoker az utcat es egyaltalan semmirol fogalma nem volt, ezert nemi veszekedes kisereteben taxit valtottunk, es mentunk egy intelligensebb arccal a cel fele. O legalabb kerdezni tudott, igy az egyik kis lyukat szerencsesen megtalaltuk, a Hotel Delight-ot. Itt egy kis szekrenyt kaptunk szoba cimen, amibe eppen elfer ket ugy ahogy tiszta agy, es a furdo-vece kozos, koedukalt, na jo, azert a vece-zuhany komboba be lehet zarkozni. Nem voltunk itt sokat, mert mentunk a partra es onnan Elephanta szigetere. Nekem nagyon tetszett a hajokazas is meg, a barlangok az 1500 eves faragvanyokkal, Shiva majd osszes kalandjait abrazololag. Jo sokaig voltuk ott, nemcsak a toytrainezes meg barlangnezes miatt, hanem a rengeteg aruson is at kellett magunka furni. Par ember innen kap kicsi ajandekot, tessek keszulni.

Aztan pedig adtunk a joletnek es egy utcai kajaldaban befalatoztunk csak ugy allva, mint a lovak, maj pedig elhuztunk a Cafe Royal-ba allati finom sutit enni, tomeny csokitorta valami extasy nevu. Kicsit elokelo a hely, es erdekes volt a kontraszt az utcai kajalda utan.

Aztan megkerestuk a St. Thomas katedralist, ahol fel 11-kor karacsonyi gyertyagyujtogatos misere megyunk betlehemmel sulyosbitva. Addig is toljuk itt a netcafeba.

Nem tudok megint csak sok tortenesrol beszamolni. Az utunk kicsit rettenetes volt, mert belutek a helyunkre es kesett a vonat, igy csak drukkolni tudtunk, hogy minel elobb erjenek haza a helyfoglalo helyi erok. Kozben mar kinomban tanultam kicsit malayalam nyelven, ill. irni. Fura volt az urge, aki szorakoztatott bennunket. A fiatal lanyt akivel utazott, ugy mutattta be, hogy az unokahuga, ehhez kepest igencsak szorongatta. Na, mindegy, az o dolguk.

Megismerkedtunk egy szimpatikus angol parossal, akikkel szinten egyuitt utaztunk is itt is gyakran talalkozunk: Nick-kel es Emmaval. Nick kicsit arcilag es humoraban hasonlit a Lonely Planet-utazo Ian Wright-ra. Jol kijovunk veluk, egyutt rohogunk gyakran kinunkban is.

Tegnap es ma nagyjabol a tengerbe be- es tengerbol ki-mozgassal telt, meg halevessel. Nem konnyu itt az elet, bizony. Kozben allandoan zaklatnak bennunket az arusok, a masszirozok es egyeb fura arcok. Neha tehencsordak ugetnek at a strandon, kicsit meg-megallnak nezelodni. Vannak kutyak is, akik szeretik a magyar majkremkonzervet.

Na ennyit, mert a Zsuzsa elalszik, es akkor hogy megyunk a Vagator beachre partizni. Holnap delutan indulunk tovabb Mumbaiba, azaz lanykori neven Bombaybe.

A sikerre valo tekintettel folytatom a kepfeltoltest innen Goarol, ahol jelentem, 30 fok van, Anjunaban kozepjo a tenger, tkeppen tok jo, csak az a baja, hogy lattuk Varkalat es ahhoz kepest ugye...

Nasszoval a kepek: 

varazslo eszkozei

Marx es Engelx Kalkuttaban beforditatlanul

angyalka Terezanyaeknal

(ez se van beforditva)

A gyerek bena es ertelmi fogyatekos

repulos kaja

Varkala

mangolassi,

papayalassi

kicsit hullamzik

Varakalaban

na meg egy hullamos kep

katakali tancos

(majd otthon beforditom, mert itt nem megy, mivel eleve hulyen toltottem fel a blog.hu szerverere)

ezt a halat is

megettuk

ezt a meduzat

en rugdostam ki

varkalai hatter

varkalai szallas

Na milyen rendes furdoszobank van Varkalaban? 

Varkalai vasutallomas

Allepey-i szallasunk ajtaja

 Aleppey-i kertunk

ez is ott van

Aleppey backwater

itt hajokaztunk

(neha vezettem is)

ittunk kokusztejet (szar volt) 

a kokusz belseje (megettuk)

Itt folytatom, mert kidobtak.

Most csak igy kulon, de majd otthonrol a szovegbe is illesztek parat (irto lassu ez a gep, azt hiszem, mire vegzek, szomjanhalok).  Negyed oraja toltom fel a gepre, duuurva.

Na: 

Ajay Guest House

Na a tobbit holnap, mert kidobtak.

Delhi metro mozgasban

kedvencem a guava

este a szikheknel

repulos kaja

(Kingfisher)

Szerintunk ez az

Everest

Darjeelingi szallas

kispanda

Ott az a sarga a Csoma sirja

A mi szalagunk is ide kerult.

Itt meg a Zsuzsa tartja a kezeben, de aztan felkoti (videon minden megvan).

A Merkek altal keszitett emlekkonyv (mi vittuk a folytatashoz a kovetkezo konyvet,

mert mar kezd ez betelni).

Igy (is) laknak Darjeelingben

jatekvonat

a lamak hult helye

Nagyon akartak, hogy lefotozzuk oket.

viragzo tea

Happy valley

a hires teaultetvemy

Lajmolo aldasoszto

templombelso

buszke atya gyermekevel

Darjeeling

Ok vendegeltek meg bennunket

 konkretan itt

kapjuk a teat

egyik utitarsunk a New Jailpalguriba tarto uton

kedves kis internetezohely

New Jailpalguriban

Nenibacsi azaz hijra

Kalkuttai szallasunkon a retyo

es a kedves kis szobacska

(de minden szukseges megvolt benne)

Viktoria Memorial

es a parkja (tiszta Anglia)

indiai osztalynaplo

(csak a nevek es a jelenlet - P - ill. hianyzas - A - van feltuntetve)

a tantoneni

fultisztitas (ez kulon szakma)

 Na innen folytatom majd, mert kiakadtak.

Megerkeztunk ejszaka Aleppeybe. Meg Ernakulumbol telefonaltam egy helyre es ez bejott. A masodik az India LP-ben. Vrindavanam Heritage Home a neve. Regi, az ajtonk olyan, hogy sotetbarna, oriasi kovacsolt zar es valami kulonos toloszerkezet rezbol. Alig lehet ki-bezarni, de nagy latvanyos. Olyan mint egy fouri szallas.  Van kis kertunk is fonott butorokkal, kulonleges novenyekkel. Az agyunk folott moszkitohalo. Mondjuk van is szunyog este, de ami a legkellemetlenebb, hogy minden tele van apro rovarokkal.  Remelem, leszoknak egyszer rolunk.

Reggel indultunk hajot keresni a boat detty-be, es talaltunk is 1000 egysegert egy kozepnagyot, ami egy napra teljesen a mienk volt, de ugy, hogy meg vezethettunk is egy darabon. Nagyon szeretek motorcsonakot vezetni, ilyen kishajot meg foleg. Ha mar autot nem tudok, legalabb ez menjen, nem ? 

Bejartuk az egesz tovilagot, es lagunarendszert, vagy mit, backwaters a neve itt.  Hat mit mondjak, ez is egy paradicsom, csak mashogy. Palmafak mindenutt, tropusi novenyzet es mi meg mint Klaus Kinski a Fitzcaraldoban mikor a Pacitean ment hajoval, ugy siklunk (csak eppen nem merges indianok, hanem kedves keralaiak figyelnek be, ami azert nagy kulonbseg, ja meg zuhatag sincs). 

6 ora hosszat hajozgattunk, aztan felfedeztuk a varos vurslistul es Durga templomostul.  Es sajnos holnap kenytelenek vagyunk odebballni, pedig itt is lehetne maradni meg.

Uhh most majdnem osszedolt a rendszer. Imadom az indiai netcafekat es a bennuk levo gepeket (tisztelet a kivetelnek, mind roncs). Most megprobalok ehhez egy kartyaolvasot hozzakapcsolni, na kivancsi vagyok, mi lesz. Ha sikerul, teszek fel par kepet.

Varkalaban azert voltak kalandok. Mikor este elmentunk vacsorazni, az egyik partmenti etterem tulajdonosa lebjutizta a Zsuzsat, es javasolta neki, hogy akar maradjon ott. En mondtam, hogy tamogatom a dolgot, igy legalabb lesz kihez jonni latogatoba Varkalaba. Amugy is mindig azt mondta a Zsuzsa, hogy tengeresz ferjet akar. Na, ez az urge hajozni is szokott, azzal fogja a nagy halakat, amiket elad, plusz meg etterme is van. Nem ertem, hogy miert nem felelt meg szegeny. Na jo, nem volt egy najlonbrando, dehat minden nem lehet ugye.

Ma delelott mig a Zsuzsa kiheverte az ejszakai sorozest a meglehetosen furcsa hazigazdaval, aki kisfiu letere nozni akart volna velunk, de legalabbis errol elmelkedni, naszoval mig a Zsuzsa aludt, en lerohantam egy utolso hullamzasra. Kifigyeltem a legjobb helyet bent a vizben, ahol dobalnak a hullamok, de nem sodornak el. Nagyon kiraly volt. Fizettunk 100 rupiat az orknak es maradtunk a szobankban - ill. a cuccaink fel 3-ig - es frissen mosakodva indultunk kisse szornyu utunkra Ernakulumba a sleeper vonaton.

Egy felkaru gyerek mellett ultem, a Zsuzsa velem szemben harom helyen negy emberrel osztozkodott, ami itt messze nem a zsufoltsag. Vettem teat, de az arus sikeresen leontott a forro tejes lottyel, ugyhogy remekul nezek ki. Olyan a szagom, mint egesz Indiae.

Most Ernakulumban vagyunk egy rozzant netcafeban az allomassal szemben, es este 10.50-kor indulunk tovabb Aleppey-be egy csirkes vonaton (ertsd: legocskabb es legolcsobb vonatosztaly). Valamikor ejjel erkezunk meg ha minden igaz. Szallasunk meg nincs es csak remenykedunk, hogy nem csak koborkutyak varnak bennunket az allomason. Na, egyelore ennyi, a tobbit majd meglatjuk.

A mai naprol nagyon roviden tudok csak beszamolni, mert nem sok minden tortent. Konkretan egesz nap doglottunk a parton, ill. leginkabb a vizben hanyodtunk a hullamokban. Nem lehet ezt a helyet megunni. Ha lesz kicsit tobb ido a netezesre, teszek fel kepeket is. Mindig elfelejtek kartyaolvasot hozni, ezert nem tudok innen, pedig itt eleg jo a net a tobbi helyhez kepest, es nem is ragad ra a billentyuzetre az ujjam.

Mindketten rakvorosek vagyunk pedig mar az en 50 faktoros brutal krememet hasznaljuk, no de mindhiaba. A vizben amugy elolenyek nincsenek a turistakon kivul. Nekem azert sikerult egy jo nagy bordo meduzat talalni, aki mar doglott volt. Kirugdostam azert a partra, es ez lett a gyerekek latvanyossaga.

Tegnap is, ma is, jokora halat ettunk, ma meg kis rakot is, total tele vagyunk. Jol megy nekunk ez a tengerparti semmitteves, buddhasboltnezes, es tengerpartozas, szoval nemcsak a nyomort es a lebujokat birjuk, mint kiderult, hanem a joletet is, megpedig nagykanallal.

Holnap sajna tovabballunk a lakohajos helyre, Aleppeybe. Remeljuk, az is nagyon kiraly lesz. Nem tudom, hogy visszuk a csomagot leegett vallal. Decemberben meg nem sultem igy le.

Ma reggel azonnal mentunk a kis lassis reggelink utan a kilometeres hullamokba. Ez a hely leirhatatlan, de megis megprobalom. A talpunk alatt homokos (sarga) elottunk az allandoan dobbenet modon hullamzo tenger, mogottunk palamfak es arusok baromi jo buddhas, hippis cuccokkal. Ott doglottunk, furodtunk, ugraltunk a hullamokba szemet modon. Kicsit le is barnultunk, meg en is pedig 50-essel kenem magam, meg be is burkolotam neha.

A nagy hullamlovaglas utan huztunk vissza a szallasunkra rendbetenni magunkat, mert 3 oras szinhazi eloadas vart rank egy kunyhoban. Katakali tancosok beoltozeset es sminkeleset nezhettuk vegig kb. 1 meterrol es utana az eloadasukat. A Zsuzsat az egyik (a zoldarcu) felhivta a szinpadra. Mindent rogzitettem videoval, ugyhogy majd meg lehet nezni. A katalaki tradicionalis delindiai szinhaz, amelyet nagyon erosen kifestett szereplok (kizarolag ferfiak) jaszanak, akik demoni pillantasukat egy novenyi valami segitsegevel erik el, amitol verben uszkal a szemuk. Nagyon latvanyos dolog ez.

Aztan meg indultunk utunkra, az egyik vendeglobe, ahol bemutattak nekunk nyersen a halat, amit ettunk, egy jokora ragadozot. Grillezve erkezett az asztalunkra sultkrumplik es salata kisereteben. Alig fert belenk, de azert megkuzdottunk a doggel.

Most a netben nyomjuk, es megyunk a hazigazdakhoz sorozni. Hat igy telik itt nagy nyomorusagban....

Nasszoval, szetrepultuk magunkat, es most itt vagyunk a Kanaanban. Megertjuk a varangyokat, akik nem tudtak innen ket hetig eljonni. Mi mar most orokke itt akarunk maradni, itt szivja feherre a nap uszkos csontjaimat!

De nem rohanok elore. Calkuttaban is maradtunk volna meg a csoffadt kis szallasunkon, ami teljesen megfelelt nekunk, merthogy a varos nagyon tetszett. De most hogy lejottunk ide, hat nem banjuk, hogy van harom napunk. Az ut elegge rendben volt, A paramount airways egyeszeruen kiraly, a kiszolgalas, a kaja, a nagy ulesek, a legjobb legitarsasag, pedig talan a legkisebb. Chennain szalltunk at, es erkeztunk Trivandrumba, ahol le akartak rogton venni bennunket, de mi rutinosan mentunk a vonathoz, es kb. 80 forintert meg is erkeztunk Varkalaba. Elm9ondtak az utasok es a kalauz is kb. ezerszer, hogy a jegyunk nem jo a sleeperre, amire felszalltunk, de majd legkozelebb ne ilyen (olcso) jegyet vegyunk, vagy ne ide szalljunk. Mi meg jovan jovan, mondtuk, hadd dumaljatok, es maradtunk a helyunkon. Rendes volt vegul a kalauz is mert nem szorozott. Igen am, de egyszercsak behoztak hozzank egy erosen verzo oregembert, akirol esett le a ruhakent szolgalo lepedo is. Ott fekudt a mellettunk levo ulesen veres cuccban es fel India elesztgette. Huztak-vontak, majd a nyakunkra ultek, vegukl egyszercsak otthagytak. Ugyhogy mi es egy alvo ficko voltunk mellette. Aztan hozzank ult egy kormanyzati hivatalban dolgozo csavo, aki erre nagyon buszke volt, es megbeszeltuk vele, hogy hova megyunk, hol voltunk, melyik orszagbol jottunk (uhh, de unom mar ezt a kerdest), majd pedig leszalltunk a toksotetben. Jott egy taxis es normalis aron elvitt bennunket a ocean beach valamibe. Ezt tudtuk bemondani a varangyok blogja alapjan. Egy tok felujitott nagyon tiszta helyet kaptunk. A varangyokat a haziak udvozlik, a fiatal gyerek lathatoan meg volt veluk elegedve. Nekunk jutanyosan fog sort hozni, tehat talan velunk is elegedett lesz. Varkala tiszta, rendes, oceanos, allati szep, szavakkal egyelore le nem irhato. Rogton kijottunk a beachre. Most lassan ejfel, ugyhogy ha tudunk, akkor iszunk meg egy sort, es holnap jon a folytatas.

Nagy a kontraszt. Itt delen tisztasag van. Kalkuttaban az utcan minden mocskos, a foutcakon is ott hompolyog a mocskos viz, ott furdenek, mosnak, kozlekednek, mindenhol csoffadt kutyak, keregetok, itt meg maga a paradicsom. ez is India.

Na, majd holnap, mert kidobnak.

A tegnapi napunk is kivalo volt Kalkuttaban, ami nekunk egyre

jobban tetszik. Tkeppen meg maradnank boven. Egesz nap metroztunk, hogy mindent, amit meg akartunk nezni, be tudjunk zsufolni. Naggyon jo a metro, gyors, a legjobb helyekenb vannak a megallok, szoval mindent el tudtunk erni a dzsaina templomokat kiveve, mert arra mar nem jutott ido. Eleg sokat voltunk Kalighaton, nem csak a kali templom miatt, amit zaklatasok kozepette tudtunk csak ugy ahogy nezni (a szokasos kocsog leszedosdi megy, amitol en duhrohamotkapok, hogy egrecirozgatja az embert egy agressziv "brahmin" es mindenaron lovet akar a vegen. Na elmagyaraztam neki, hogy amit itt muvel, milyen kapcsolatban all a vallasaval. Megneztuk a Gangesz koszos partjat es a mellette allo szep epitmenyeket, kis Durga, Hanuman es egyeb templomocskakat, parkokat, es betevedtunk Terz anyaek egyik - a legsulyosabb - betegeket es halni keszuloket gondozo egysegebe is. Megrazo elmeny volt. Az egyik novernek adtam nemi penzt, mire megkerdezte, hogy be akarunk-e allni segitonek. Hat nem. Keptelen lennek azt hiszem. Nem tudom leirni a latvanyt.

Aztan mentunk mindenfele a mar leirt metros utvonalon. Nem akarom reszletezni, mert ez elvegre ia nem utikonyv. Lattuk, hogy az ecceru nep hogy tudja jol erezni magat a total mocskos-szemetes de megis fuves parkokban, meg hogy mennyire ratyettek a belyeguket az angolok erre a varosra.

Elvetodtunk Terz anyaek fohadiszallasara is, ahol megint szerencse ert bennunket. Eppen betlehemest adtak elo a Terez anya gyerekeket gondozo reszlegebol jott sulyosan fogyatekos gyerekek es az oket gondozo noverek es onkentesek. Hat, nagyon sulyos elmeny volt ez is. Zsuzsa nem gondolta volna, hogy ilyen adventi elmenye lesz (merthogy az ut elott errol sokat morfondirozott, hogy akkor hogy is lesz itt az advent es a karacsony). Hat igy lett.

Visszamentunk utana a Planetarium kozeleben levo partkba, mert folytatodott a tancfesztival elozenevel, bharatanyatnam tancokkal, egyszoval kiraly volt a program.

Vegul a napot a Peter cat nevu helyen torteno vacsoraval sulyosbitottuk. Ez Clakutta egyik ha nem a legelegansabb ettereme, ahol sorba kell allni. Mi eleg hamra bejutottunk utottkopott kinezetunk ellenere (ennyit szamit a feher borszin). Teleettuk magunkat a textilszalvetas, a szeket az ember segge ala betevos, egyfolytaban kiszolgalos, jelmezes pinceres helyen. Kb. annyit fizettunk, mint egy atlag magyar etteremben, tehat itteni mercevel sokat, viszont megerte a mulatsag.

Most viszont abba kell hagynom az irogatast, mert rohanok vissza a szallasra, mivel mindjart jon ertunk a taxi es megyunk ki a repterre, ahonnan roppenunk remelhetoleg Chennain (Madras) keresztul Trivandrumba, India csucskebe. Ha minden jol megy, legkozelebb Keralabol jelentkezunk.

Mas: Zebrina, lecc, ird meg, hogy hazafele az Indira Gandhi airporton fizetettek-e illeteket, vagy barmit.

Megerkeztunk Calcuttaba az ejjeli vonattal. Konnyen szereztunk dzsipet le New Jaipalguriba, ahol a vasutallomas van. Egy kedves assami csaladdal utaztunk, akik meghivtak bennunket utkozben momora. Aztan 4 orat vartunk a vilag egyik leglepukkantabb, legszemetebb, legmocskosabb vasutallomasan es leginkabb annak kornyeken, New jailpalguriban. Megjott vegre a vonatunk, ahol elhelyezkedtunk a sleeperen. Nem volt rossz, mert nagyon kedves darjeelingi utitarsaink voltak, koztuk egy joghallgato lany, aki meg okos is voltes jol eldumaltunk hajnalig. Aztan kis vonatos alvas utan, eltaxiztunk a calkuttai paharganjba, ami itt new market es elfoglaltuk csoffadt szallasunkat a Hotel Paragonban. Egy kis szuk szoba, de van benne minden, agyak, pottyantos vece, seggmosocsap, zuhanyrozsa mersekelt vizfolyassal. A darjeelingi szallasunkhoz kepest egy nyomor, de nem nagyon erdekel bennunket, mivel holnaputan lepunk tovabb, ha minden igaz.

Ma megneztuk a belvaros fobb (nagykepu angol) nevezetessegeit (Municipial es kornyeke) es sotetedeskor megint nagy szerencsenk lett, mert belebotlottunk a clacuttai tancfesztivalba, ahol egesz keso estig ingyen elszorakoztattak bennunket klasszikus indiai zenevel es tanccal. Valami nagyon kiraly volt. Nagy mazlink van ezekkel a kulonprogramokkal. Holnapra marad a tobbi cucc, Terez anyas, Tagore, templomok, aztan holnaputan allunk tovabb delre.

Sok jo epulet van Calkuttaban, meg nem is annyira pukkant igy telen, de el tudom kepzelni, milyen lehet mondzunban, mikor csak az ember hajtotta riksakkal lehet szarazon meguszni a kozlekedest. A hely ahol lakunk most is maga a szenny, de hat mi eztet szeressuk ugye.

Ma volt az eddigi legjobb napunk itt. Pedig nem igy kezdodott. Ugy foly az orrom, mint a

Gangesz, es eleg szarul voltam reggel, de ez merseklodott. Eloszor felmentunk az Obesvaroty hillre templomokat es majmokat nezni. Lattunk mar szaz ilyet, de azert ez nekem mindig egy elmeny.

Aztan Zsuzsa lovagolt egyet, mi tobb meg ugetett is, es en meg vartam a foteren a habzo szaju lovat, de vegul egesz jol birtak mind a ketten. Aztan pedig jott a foszam, elmentunk gyalog Ghoomba, a nagy buddhista kolostorig, amit 1993-ban a Dalai lama szentelt fel. Nem rossz hely,de nekem nagyon uj. Akkor kicsit veszekedni kellett a Zsuzsabval, vegul egy buddhista szerzetessel meggyoztuk, hogy taxival is lehet tovabbmenni, es nezzuk mar meg a tobbi gompat. Nem jott taxi, ezert aztan lestoppoltam egy teherautot, aminek az alja tele volt kovel es szemettel. Ennek a platojan utaztunk kivaloan Ghoomig. Ott aztan egy kulsore ronda belsore kiraly gompat talaltunk, tok olyat, mint a regi ladakhi kolostorok. A lamak meleg nagy kabatja ott van a temlomban es ugy nez ki, mintha ott ulnenek, mert csak ugy oda vannak allitva a csukyak, pontosabban ezek megallnak a kosztol.

Aztan megneztunk meg egy gompat, egy kivulrol szinten nem nagy szamot. Igen am, de eppen puja kezdodott, es tele lett a templom kis szerzetesekkel, akik el kezdtek kantalni. Bennunket is beinvitaltak, es kaptunk egy nagy csomag kajat. Benne csipszet, almat, banant, meg mindenfele csomagolt kajat, csokis sutit es egy kis mikulas alaku valamit. Mi katunk eloszor ilyen cuccokat, utana a lamak. Nagyon kedvesek voltak, hoztak teat is. A kijaratnal aztan megtudtuk, hogy ma van Csonkapa, a tibeti sargasuveges buddhista szekta alapitojanak szuletesnapja, ezert volt az ajandek. Nagy elmeny mindig ilyen szertartason reszt venni, es meg hogy ajandekot is kaptunk, hat ez szuper....

Utana rutinosan fogtunk taxit es mint akik itt laknak, nyomban visszatalaltunk a foterre, ahol televasaroltuk magunkat mindenfele tibeti vacakkal, mert olyan hatha nem lesz mar mashol.

Most pedig mar megint a Glenarysban ulunk, ahol bizony ki fogjuk probalni az emeleti ettermet is, mert ott van futes!!! Ez most a legfontosabb szempont. Nappal talan ha ket ora hosszat van kicsit enyhe ido, de az is szigoruan pulcsis, aztan meg mikor kezd lemenni a nap (ez hamar van)  olyan zima lesz, mint otthon jauarban. Holnap megyunk tovabb New Jalpaiguriba es onnan Calcuttaba, ahol remelhetoleg var rank a nyar.

Ma hajnalban ebresztettem magam, hogy megnezzem, latszik-e valami a Kancsendzongabol. Nem latszott semmi, viszont jol megtaknyosodtam. Aztan lementunk az allomasra hogy vonatjegyet vegyunk a Darjeeling es Ghom kozott kozlekedo lajtos toytrainre. Amint toltom ki a szakmai oneletrajzzal sulyosbitott vonatjegyrendelot, az egyik helyi ero felmutat az egre es kerdezi, hogy a Kancsendzongat lattuk-e. Monstam, hogy meg nem. Erre o mutogat. En meg, aha, az egy felho, koszi. Mire rohog, en meg jobban hatranezek, es erre tessek, ott figyelt be a Kancsendzonga mind a 8598 meterevel. Ez a harmadik legmagasabb hegycsucs, ami letezik. Es vegre lattuk, eljen!

Na, utana kovetkezett az aranyos kis gozos vonatozas. A gozos sotetkek, nagyon gozolog es fustol, olyan mint egy Marklin jatekvonat. Alig megy, gyakorlatilag mellette lehet kozlekedni. Szallnak is fel menet kozben. Az egesz mutatvany kben nem volt valami nagy szam. Megalltunk egyet fenykepezkelodni, aztan meg a szomszed telepulesen, Ghoomban voltunk fel orat, es jonapot, jottunk is vissza. Na, utana Glenarys kavezo kovetkezett, teazassal es sutizessel, majd pedig egy jokora seta a number one teaultetvenyre, a Happy Valleybe. Hat az valami naggyon szep hely, misztikus. De most nem tudok itt romantikazni, mert mindjart bezarnak. Meg annyi, hogy setalttunk baromi sokat es vegul egy tuntetst is hallotunk, de csak hallottunk, mert itt ulunk a netben. 

Tegnap este baromsag tortent. AS toksotetben sms-t irtam, aztan jol beestem fel labbal a csatornaba. Hogy ekkora hulye hogy lehetek. De megusztam ket kis horzsonalassal.

Holnap templomozas es a maradek nezegetese lesz, ami a rovid napba belefer. Sajnos baromi koran sotetedik es minden hamar bezar.

Regeli utan felszedtuk az otthonrol hozott nemzetiszinu szalagot es indultunk a temetobe. Addig mentunk lefele, mig eccercsak helyette az allatlertben voltunk, igy megneztuk azt is. Lattunk vegre kispandat, hoparcucot, tibeti feketemedvet es mas himalajai allatokat. Nasgyon rendes az allatkert, szep tagas helyen tartjal az allatokat, akik nincsenek sokan. Itt van az Everest muzeum is, ahol megnyugvassal tapasztaltam, hogy nem Hillary a foszam, hanem a serpa, aki nyilvan maga elott tolta az uj zelandit,es igy ertek fel az Everestre. Tenzin Norgaynek itt melto helye van a hegymaszok kozott.

A terlep szerint mentunk Csomahoz, igy jo sokara ertunk oda. Ugyan olvastuk a leirasokat hogy merre van, no de az ut oda sokkal egyszerubb. csak menni kell a Chaurastatol az also uton egyenesen kell menni, jobbrol lesz St. Andrew templom es ott tovabb egeszen a Nightingale=es feliratig, de ott nem kell tovabb lemenni, hanem attol balra lefele egeszen egy kis kunyhoszeru kajaldaig (az elsoig). Na az a sirgondozoel kajaldaja, es onnan le lehet vagni a temetobe. Igy kb. 10 perc alatt a Korosi Csoma sirjahoz lehet erni. 

Mi alaulrol tamadtunk, igy nem lett meg elsore a sarga siremlek, de azert hamar sikerult meglatni. Zsuzsa elobb volt ott, mert en meg meglattam egy kis hindu szentelyt is, es utana mentem a temetobe. Mar ott alltak a sir gondozoi, akik harom generacio ota orzik Csomat. Fotoztunk, filmeztunk, FELKOTOTTUK A SZALAGOT. Elolvastam a vendegkonyvet, amit kiderult, hogy egy ismerosom hagyott ott, es olyan meghatoakat irtak bele, hogy tenyleg bogni kellett. Az egesz leirhatatlan, na. Ugyhogy nem is ragozom tovabb. Felmentunk a kis csoffadt kocsmaba es nagyon finom sult krumplibol keszult golyocskakat ettunk (fott krumpli fuszerekkel sutve), aztan pillanatok alatt visszaertunk a belvarosba. Ott mar nagyban ment a karacsonyi koncert Jezus neveben (itt sok kereszteny van). Egy kis amator korus volt eloszor, nagyon jol enekeltek. Meghallgattuk a Stille Nachtot is (csak itt azt mondtak hogy holy meg silent night). Kovetkezett utanuk egy rockegyuttes, akik szinten Jezust unnepeltek, csak kicsit tobb basszussal. A vegen mar hangosabban szolta gyomrunk, mint a rockbanda, ezert elindultunk kajalni. De vegul ide, a netbe ertunk, es meg mindig nem ettunk, ugyhogy most rohanunk! 

Holnap is meg Darjeeeling lesz, meg holnaputan. ha nem fagyunk meg, jelentkezunk. A varoska kben nagyon edi, mindenkinek tudom ajanlani.

Gabornak: eddig ket konyvet vettem, az egyik a bon vallasrol szerintem elegge utos.

Szerencsesen megerkeztunk Darjeelingbe. A beteg utazasszervezonk most idoben ott volt a megbeszelt helyen (ugy latszik elegge orditottam vele elozo nap) es jott a rozoga taxi is, ami elvitt bennunket a domestic airportra, ami legalabb akkora mint a nemzetkozi repter. A repules is OK volt, csak eppen elrepultunk Assamba es majdnem kiszalltunk ott. Pontosabban ki is szalltunk, es meg szerencse, hogy kertek a beszallolartyankat es szoltak, hogy szalljunk mar vissza, mert most eppen Bhutan alatt vagyunk es kicsit sokat kene innen menni Darjeelingbe. Kiderult, hogy egy korjaraton voltunk, Delhi-ez az Assam tartomanyi hely - es a mi uticelunk Badgaon - Delhi kozott. ha elaludtunk volna, meg repulhettunk volna vissza Delhibe.

Badgaonbol egy Darjeelingben lako sztyuvival egyutt taxiztunk Darjeelingbe, lemondva a csirkes buszutazas bajarol, mert mar erosen estelledett. Az ut leginkabb a Leh-be tarto szakaszra hasonlitott olykor, meg Shimlara is kicsit, azert persze joval lajtosabb volt a ladakhinal.

Darjeelingben aztan megneztunk egy szallast, ami nekem eloszor nagyon sivarnak tunt, azert sportbol lealkudtam 300 rupiara, hataha visszajovunk-alapon, es vissza is jottunk. A Zebrinaek altal irt Grace Inn-t nem talalta a taxis, az ormenyest kicsit tul jonak tartottuk, ezert mentunk a Pagodaba, ahol olyan retek szallast lattunk, mint meg talan soha, es a furdes vodorbol se nagyon csabitott. Na, huztunk vissza az elso helyre, a Hotel Broadwaybe, amirol kiderult, hogy helyi viszonylatban tok jo, ertsd: van 2 ora hosszat meleg viz, eleg tiszta, az agynemu is rendes, normalis furdoszoba es vece, helyes kis szoba, jo helyen a Glenarys nevu kozponti netezo es kavezohelytol par percre es meg felfele se kell menni. Maradunk is itt. Darjeeling kben aranyos kis varos, kicsi hazakkal, kisvasuttal (Toy train) es kis emberekkel. A fuggetlen Gurkhaland mindenhol ki van irva, politikai plakatok mindenutt, zold-feher-sarga es tibeti zaszlok. A tobbit majd fotokrol.

A 8500 m koruli Kancsendzongat meg nem lattuk, mert paraban van, de van olyan teraszunk, ahonnan allitolag be fog figyelni. Ha sikerul hajnalban a fagyban felkelni, akkor megyunk a sokat sejteto nevu Tiger hillre es onnan nezunk napfelkeltet.

Most nekiallunk megkeresni a Korosi Csoma sirjat, elhelyezzuk az otthonrol hozott es sokak altal alairt kis nemzeti szinu szalagot, lehet, hogy az allatkertet is megnezzuk, meg maszkalunk mindenfele a varosban.

Irtozatos zima van egyelore, ejjel majdnem megfagytunk, mert erre ismeretlen az a fogalom, hogy futes. Minek is mikor alig van fagypont alatt.

Ja, a foszam majdnem kimaradt: a repulobol lattuk a Himalajat, szerintem az Everest-csoportot es a Kancsendzongat is. Duuuuurva volt.

 Egesz nap mast se csinaltunk, csak szerveztuk az utat. Na jo, sokaig aludtunk, de errol mar irtam. Aztan egyszercsak eldontottuk, hogy megis beprobalkozunk a vonatokkal megpedig a New Delhi train stationon, es nem valami szar irodaban. Nem lehetett bejutni ecceruen a vasutra, mert utunkat alltak az orkok, akik azt hazudtak, hogy csak jeggyel lehet (nem igaz), meg hogy az iroda vasarnap zarva van (hazugsag). Ha meglatok legkozelebb egyet is a gennyek kozul akik hamis igazolvannyal ott nyomulnak az ajtoban, agyonutom az tutti. Nasszoval a Connaught teren azt talaltuk ki, hogy metroval megyunk haza es bemegyunk a vasutra hatulrol. Akkor nem talalkozunk a bunkokkal. Es ez   mukodott. Egyszercsak ott voltunk az irodaban es minden helyre, amire korabban azt mondtak nekunk mindenfele irodaban, hogy nincs jegy, lett. Sajnos a Delhi Darjeeling also (fene tudja fejbol a hely nevet) szoval azt, mar elbuktuk, mert arra vettunk repjegyet baromi nagy felarral szerintem, de a tobbi rendes aron fog menni. De vegulis nem olyan rossz, hogy lett egy plusz napunk Delhiben es nem hullakent erkezunk Darjeelingbe. Bar most mar aludni kene ugye, es nem itt verni a gepet, mivel ejfel elmult. 

Talalkoztunk megint a Varangyokkal es mig ok neteltek addig elmentunk a repjegyunkert masodszor is, mert eloszor sajjjnos Anil, a sotetarcu gazember, akitol vettuk a jegyet, meg nem kerult elo, de igerte, hogy fel ora mulva ott lesz. Na, nem volt ott. Akkor mar orditottam a sulyos elmebetegnek kinezo arccal, aki az irodat orizte. Azt mondta, hogy a gazdaja beteg, es mejunk vissza masfel ora mulva, Na ez  leverte nalam a poharat. Suvitettem a fulebe, hogy ha nem jon de azonnal, megyek a rendorsegre. A jegy is beteg talan, miert nem kuldte ideeeee? Meg hasonlokat. Asszem meg a kovetseget is emlegettem, meg fotozgattam az irodajat. Na, jott eleg hamar bedagadt szemekkel az ork. Lathatoan fel lett keltve hamvaibol. Es meg neki allt volna feljebb, ha  kisse nem nezek nagyon goromban. Kiderult, hogy a jegyunk a fiokban volt, a kocsog mondhatta volna az agyhalottnak, hogy adja oda, de nem, mert miert is, Vonatjegyet nem szerzett, de erre visszakertem az arat (merthogy biztos ami holtziher, megvettuk azt mar a rendes jegyirodaban, es ez  bejott). 

Aztan mentunk fel a Lord Krisnaba, ahol mar vart bennunket a special tea (sor teaskannaban). Meg elbohockodtunk a varangyokkal, akik ez utan mentek haza. Holnap indul tehat igazabol az orulet. Orulok, hogy nem hagytuk magunkat meg jobban megvagni, es remeljuk, hogy rendes jegyunk van, amit tenyleg rekonfirmalt a beteg ember, aki megszakitotta miattunk az agoniajat. Abban is remenykedunk, hogy holnap a taxis, akit o maga, a beteg ember ad, nem lesz beteg - erre tobbszor ra is kerdeztem -  es minden megy,ahogy kell. 

Idojarasilag egyelore minden OK, nappal polos, este vekony pulcsis a hely, es persze vagni lehet a levegot a szmog miatt. A nap is csak fontolva sut at rajta. Jo  lenne Darjeelingben nem megfagyni. 

Ma negyed 12-ig aludtunk, mert ejjel 2-ig voltunk a szikheknel, akiket nagyon birunk, de nem futok ennyire elore.

Navvegre megerkeztunk, es az internetbe is *baromi  lassu, de ez nem ujdonsag). Eros kezdes utan durva folytatas varhato. Minden  ok volt a becsekkolassal, leszamitva a parat, hogy nem konfirmaltattam, es attol tartottam, hogy megis kell. Ezert aztan kora reggel Ferihegyen bementem az  aeroflot irodajaba es megkerdeztem. Ott egy eleg bunko  no mondta, hogy nem lehet azzal problama, de adjam meg a delhi szallasunkat, irjam le egy papirra. Gondoltam, hulye ez, nem is tud magyarul, ezert elengedtem a fulem mellett. Na a becsekkolasnal kiderult, hogy  o a fonok, es jol lebaszott  bennunket, hogy n em irtuk  le a szallas nevet *amit akar ott  talahattunk ki ugye). Na ezt leszamitva minden siman ment, taxiztunk ay ajayba ami egy kozepszar hely, de ott  volt talalkozonk  a varanasi varangyokkal ezert nem akartunk varialni. Aztan huztunk az  allomasra. Nem volt nyitva az  iroda, mert vasarnap van,  mentunk egy kis tourist officeba, ahol egy durva okori arc intez most nekunk repulot csillioert Darjeeling alsoba (NJP) es vonatot Calcuttaba, mert maskepp ugy nez ki, hogy fujhatjuk a programunkat.

Mikor ez megvolt elmentunk szokasos helyunkre a Krisnaba reggelizni (mango lassi, tejes tea, tojas) aztan meg kicsit aludni. Utana seta kovetkezett a Connaught Placre es metroval csucsidoben kb. egy millio emberrel szoros testkontaktusban vagtattunk O-Delhibe a szikhekhez. Nem volt kajaido, de mi kaptunk irto csiposet enni , meg teat is,  es csak neztunk ki a fejunkbol, m ert ott a latvany megszokhatatlanul es unhatatlanul szuper. Egy no kicsit keregetett,  adtunk neki magyar penzt.  Bearulhatta valaki, mert jott eccercsak egy tortenelmi figura, mintha csak a falrol szallt volna le hosszu szakallal karddal\turbannal es elmagyarazta, hogy itt penzt pedig nem adunk meg viccbol se, mert Guru Nanak oda fog rank csapni, ahogy kell. Aztan elhuztunk, es most talalkoztunk eppen a varangyokkal, akikkel megyunk sorozni (vszinuleg a Lord Krisnaba, ahol teascseszebe adak a sort, mert az tilos \ bezzeg fuvezni lehet nyiltan. Fura egy vilag ez. Egyszoval, megerkeztunk szeretett bolondokhazankba.

Itt folytatódik a történet, ami holnap fordul át élesbe.

A tervezett útirány: Delhi - Darjeeling - Calcutta - Trivandrum és onnan felfelé minden (Aleppey, Kochin, stb.) - Goa és környéke - Mumbai - Delhi

Mindenkine jó olvasást, nekünk szerencsés túlélést kívánok.

Delhiben mar annyit voltunk, hogy nem konnyu uj neznivalokrol gondoskodni. Ja, ezt már itthonról írom, úgyhogy egyúttal próbálom visszaszoktatni magam a magyar billentyűzethez és ay ékezetekhez. Nem könnyű, mert már vakon írtam az angolon (jó sok hibával). Elmentünk a Jama Masjidhez, a nagymecsethez. A szokásos tortúra vette kezdetét: cipő le, turisták megvágása belépőjeggyel, helyi erőknek ingyen, és utána talpsütés. Menni kell mindenfelé a koszos földön, lépcsőn le- és fel, toronyba fel-le szűk kis helyen, és ahova odasüt a nap, ott pecsenyére sül az ember talpa. Az egyik 40 m magas minaretbe fel lehet menni, ott az a népi játék, hogy nemcsak, hogy egymást kell kerülgetni, ami a szűk helyen nem megy beszorulás nélkül, hanem az ottani fiatal hímneműek még azzal is elszórakoznak, hogy fent állnak lesben és várják a férfikísérő nélküli fehér női turistákat, akiket aztán lefele haladva kicsit meg lehet tapogatni. Itt a kor nem számít, még 50 évesen is igen nagy az érdeklődés a másik nem részéről, úgyhogy ha valakinek ilyen természetű mentálhigiénés probémája van, menjen Indiába (vagy az arab világba). Én nem kértem a mókából, és mivel a Zsuzsa nem volt hajlandó megmászni a mecset lépcsőit, és egyedül csimpaszkodtam fel, visszafelé egy indiai családhoz csatlakoztam.

A mecset maga nagyon szép, egyszerű és a területe óriási, állítólag 25 ezren férnek el benne. Nem lehet semmi, mikor egy dzsemborira összejönnek. Itt is belakják amúgy az épületet, ücsörögnek, piknikeznek, elvannak, láthatóan a munka legkisebb igénye nélkül.

Délután sikerült kikönyörögnöm, hogy újból elmenjünk az Aksardham nevű új központba, ahova a Zsuzsa undorodott belépni, mert elképesztően megalázó és kicsinyes a beléptetési eljárás, de erről már korábban írtam. Azért akartam mésgi visszajönni, mert marokkói utitársam, Móni, aki nemrég itt járt, olyanokról számolt be, hogy muszáj volt ezeket látni: csónakázás az épületen belül bábuk között, oktatórobotok mutatják be Bhagwan Swaminarayan életét, akinek tiszteletére épült a komplexum. Hát, ezt tényleg látni kell. Mindenek előtt szükség van meleg ruhára. Most rendesen fújom az orromat, kissé köhögök is, ami nemcsak az őrült orosz légitársaságnak köszönhető, akik a 40 fokos levegő után 20 fok alá vitték le a beltér hőmérsékletét, hanem ennek a kirándulásnak is, mert sikerült elfelejtenünk, hogy itt az előkelőség és gazdagság jele a fagypontra hűtés akár kult. központról, akár étteremről, üzletről, vagy bármiről van szó. Nasszóval, összefagytunk az Akshardhamban, de láttuk a robotokat és csónakáztunk is által a nagy indiai történelmen. Megtudtuk, hogy minden kultúra alapja és őse az indiai, ők találtak fel mindent, ősindiaiak készítették az első űrhajót, továbbá, hogy India a demokrácia szülőhazája. Így okosodtunk mi órákon keresztül, miközben láttuk felnőni és pislogni is a kis Nárayan babát, aki, miután 49 éves koráig osztotta az észt, egyszercsak meghalt, hiába volt ő isteni manifesztáció. Vagy talán éppen ezért? Nem tudom meg tán soha, mert a film végét sajnos elaludtam, pedig ordított a fülembe a tolmácsgép. A műros végén újra megtekintettük a zenélő szökőkút című kompozíciót, ami igen nagy tetszést  aratott az összegyűltek körében. Itt aztán van mindenre néző bőven, film nem tud megbukni, mert ha csak kevesen mennek be rá, az is több millió embert jelent. Na, itt se voltak kevesen, igaz még elfértek volna pár százan a megalománián amfiteátrumban. Azért összeségében elég impozáns ez az új templom- és művházegyütttes. Mo-on soha nem jönne össze annyi pénz, amit ilyesmire fordítanának. Más kérdés, hogy az ottani ízlés, főleg a hinduké számomra kb. azzal a szóval írható körül, hogy giccs.

Másnapra már csak a Laksmi Narayan templom, vagy másnéven Birla mandir maradt kulturprogramként. Ezt a templomot a gazdag Birla család építette a 30-as években valami egészen fura, színkavalkádos stílusban. Míg a jaipuri hasonló épület egy nagy hófehér fagyi, addig a delhi változat sötétbarna, sárga és mindenféle szín keveréke az első kettő dominanciájával. Nehéz igazán szépnek látni, de a sok teremmel, dormitoryval és kerttel van egyfajta atmoszférája, no meg az állandóan szóló zene is hozzásegít a fílinghez. Itt időtünk jó sokat, megfőztük a talpunkat, mert persze cipőket le, no kamera, minden felvétel szigorúan prohibited, ahogy az hinduéknál szokás.

Indultunk volna vissza a profán életbe, mikor beleütköztünk egy anglikán templomba, amit persye meg kellett nézni, és beszélgettünk a templom titkárával (így nevezte magát). Az indiai úr, aki itt egyedülálló módon nem kért pénzt, rendszeresen jár a magyar kult. intézetbe, néz filmeket, felmondta a Szabó István-filmeket (Mefisztó, Napfény íze), beszélt Kőrösiről, Budapestről, szóval igen tájékozott volt és a beszélgetés végén megköszönte, hogy velünk lehetett, igazi úriember volt, ami errrefelé (ill. most már csak arrafelé, csak ugye még fejben nem vagyok itthon) nagyon ritka.

Aztán utolsó bazározás következett, és csodák csodája egy véletlen összefutás az egyik tavalyi, kathmandui ismerősömmel. A Zsuzsa csak nézett, hogy üdvözöljük egymást a raszta gyerekkel, aki amúgy alig állt már a lábán a sok vagy éppen kevés drog miatt. Szegénynek korábban is voltak ilyen problémái, amelyek mára már egész súlyos helyzetet idéztek elő. Azért jól elbeszélgettünk a lelassultsága ellenére kedvenc helyünkön, a Lord Krisna szálló Everest caféjában. A sört teáskancsóban szolgálták fel nekünk, mert a helynek nem volt erre engedélye. Még nem ittam eddig teáscsészéből sört, hát érdekes volt. Közben ismerősöm az asztal alatt gyártotta magának a füves cigit, amit nem értek miért kellett takargatni, mert amikor rágyújtott, messziről ordított, hogy nem sima cigit szív. De z ott senkit se zavart (csak a sör, amit dugogatni kellett).

Végül gyors és ötletes csomagolás következett, hogy a rengeteg súlyos pakk, főleg a könyvek miatt beleférjek a súlyhatárba (ilyen nehéz kézipoggyásyom már rég volt), aztán este 11-re megérkezett a rendelt taxi, jelen esetben kis mkirobusz, és húztunk elfele a reptérre, ahol aztán a szokásos becsekkolás és biztonsági tökölés után elsüllyedt ez a különös világ és némi orosz valóság után, mélyhűtve, megérkeztünk Budapestre. nem volt osztatlan az örömöm, mert - ahogy korábban is írtam - ez az utazós életforma nagyon bejön nekem, és nem is tudom, hogy fogok visszaszürkülni az itteni mindennapokba. Hogy ez ne menjen annyira könnyen, megcsináltuk utolsó hülyeségünket indulás előtt: jó nagy hennaábrákat festettünk a kezünkre. ott még ez nem is volt olyan feltűnő, de Moszkvában már éreztem, hogy mennyire gáz a mutatóujjamon és kézfejemen végighúzódó virágos kacskaringó. Nem elég, hogy a másfél hónapig szigorúan viselt többsoros koponyás karkötők miatt világos csík van karomon, még ez az ábra is... Amúgy meg ahogy kell, parasztbarnák vagyunk, csak a ruhából kilógó részek barnultak le, kben mint a mentőautó, mert hogy idén a tengerparti punnyadás monszun miatt elmaradt.

Amit sajnálok még, hogy a kasmirozás is kiesett a tervezett csónakházban lakással együtt az ismert politikai helyzet miatt, amit sok morfondírozás után nem akartunk mégse közelről megszemlélni.

A mai nap a kulturalis programok jegyeben telt. Delelott kimetroztunk O Delhibe es megneztuk a nagymecsetet, amit kis sikatorozas utan meg is talaltunk. Itt is termeszetesen jol megvagtak bennunket a jeggyel, kulon a toronyra is, es utana megsutottek a talpunkat. A ko olyan forro volt, hogy orditani kellett tole,  na meg jo nagy volt a ter, amin at kellett vergodni. Raktak le ugyan ocska szonyeget, de azon keresztul is atsutott a forrosag. Mindenhol kosz, de azert vegig mezitlab kellett lenni, ugy maszni fel a minaretbe, ami vagy 30 m magas. Mindehol penzt kernek amugy. Penzt kernek azert, hogy meltoztatnak benyulni a hutobe a jegkremert (kiszolgalasi dijnak nevezik), azert is, hogy ket percig orzik a cipot, amit levetetnek. Na, en beragtam. A cipo ment a hatizsakba, a jegkremesnek megmutatattam a sajat arcedulajat es nem voltam hajlando megerteni, hogy mi a francot akar meg, es hasonlok. Ha valaki a borravalot vagy koldus eseteben az adomanyt kevesellte, ami gyakori volt, akkor a penz szepen visszajott a zebembe, es az illetonek megmutattam a hazavezeto utat. Itt nagyon megy az, hogy ha a kisujjamat nyujtom, a karom is kell. Na, en ekkor a kisujjat is visszavonom, es igy jart az illeto. Kisse elakadtam, mert a fejem mellett vert agyon az internetet uzemelteto osember egy oriascsotanyt. Remelem, a labamnal futkarozo egernek nem kell vegigneznem a kivegzeset.

Visszaterve a mecsetre: az epulet nagyon szep, tenyleg erdemes megnezni.

A kovetkezo utirany az Akshardham nevu uj templom es muvelodesugyi komplexbe vezetett, ami epiteszetileg valami egeszen dobbenetesen csipkes es messzirol kulonosen szep, kozelrol meg kisse rohejes. Bhagwan Swaminarayan nevu 17. szazadi bolcs a foalak itt, akit istenkent tiszteltek mar rovis elete soran is (49 eves koraban betegsegben meghalt). O lathato aranybol tobb helyen, es o az elkepeszto, robotokkal, babukkal es hajokazassal eloadott oktatoprogramnak. Hat ezt tenyleg nem lehet leirni. A Moni azt mondta erre, hogy olyan az a resz, mikor etetik az oregember babukat, mintha hanytatnak oket, es azt hittem, hogy hulyeskedik, de tenyleg. Ezek a robotok beszelnek, szemuk  mozog, kezuk-labuk is es ritka primitiv tanitoszoveget adnak elo, hogyan legyunk jok es okosak. Hat keszen lettem a fojtott rohogestol, a vegen mar az se ment. Az egeszben amugy iszonyat sok penz lehet, amit a jelenlegi vallasi vezer gyujtott ossze. Tenyleg hihetelen. Uhh, mellem jott az internetes ork, es a honaljszaga kisse kiutott. Itt nem divat a dezodor, pedig meleg az van. Dukkolok neki, hogy lepjen ki minel elobb a gepbol, mert addig itt csimpaszkodik. AAAA, elfogy a levegom.........

Na, vegre, szoval, az Akshardham kihagyhatatlan meg akkor is, ha erre mondjak azt az autoriksasok szakmanyban, hogy nem visznek el oda. Messze van, meg a kuncsaftot nem lehet megvarni olyan sokaig van bent. van ott egy nezheto program is: a zenes szokokut, ami szinten necces, de ebben a kornyezetben rendben van. Nagyon pontosan megterevezett minden, ettol kisse giccses is ugye.

A biztonsagi intezkedesek vetekszenek az izraeliekkel. Tobbszor van motozas, semmit se szabad bevinni (ennek ellenere a ruham alatt hordott hastaskat a penzzel es hitelkartyaval nem vettek eszre - ennyit az alapossagrol). A butikban a szamlat kifele be kell mutatni, es ellenorzik, nem lopott-e a latogato meg hozza valamit. A kajldarol mar korabban irtam, szoval az egesz valami nevetsegesen preciz akar lenni a maga korulmenyeskedo-bunko indiai modjan. Mert meg kell vallani, hogy itt altalaban a tahok akadekoskodnak. Itt nem a biztonsag a fontos, hanem annak latszata. Barki bevihet a vasutallomasra vallrol indithato raketat, mert van olyan bejarat, ahol semmit se neznek meg, de van olyan is, ahol a tusko mikor azt mondom, hogy a metrohoz megyek, amihez at kell menni a vasuton, azt mondja, menjek a masik megalloig, mert itt jegy nelkul nem lehet bemenni. 2 meterrel arrebb meg a kutya se kerdezi ki hova es mivel a taskajaban, hona alatt, stb. megy. Erdekes egy orszag ez, hiaba. Sok idonk mar nincs a racsodalkozasra, mert holnap indulas haza. Meg egy utolso templomnezes es setalgatas, aztan pakolas es ejjel repules vissza Mo-ra.