Nem tudok megint csak sok tortenesrol beszamolni. Az utunk kicsit rettenetes volt, mert belutek a helyunkre es kesett a vonat, igy csak drukkolni tudtunk, hogy minel elobb erjenek haza a helyfoglalo helyi erok. Kozben mar kinomban tanultam kicsit malayalam nyelven, ill. irni. Fura volt az urge, aki szorakoztatott bennunket. A fiatal lanyt akivel utazott, ugy mutattta be, hogy az unokahuga, ehhez kepest igencsak szorongatta. Na, mindegy, az o dolguk.
Megismerkedtunk egy szimpatikus angol parossal, akikkel szinten egyuitt utaztunk is itt is gyakran talalkozunk: Nick-kel es Emmaval. Nick kicsit arcilag es humoraban hasonlit a Lonely Planet-utazo Ian Wright-ra. Jol kijovunk veluk, egyutt rohogunk gyakran kinunkban is.
Tegnap es ma nagyjabol a tengerbe be- es tengerbol ki-mozgassal telt, meg halevessel. Nem konnyu itt az elet, bizony. Kozben allandoan zaklatnak bennunket az arusok, a masszirozok es egyeb fura arcok. Neha tehencsordak ugetnek at a strandon, kicsit meg-megallnak nezelodni. Vannak kutyak is, akik szeretik a magyar majkremkonzervet.
Na ennyit, mert a Zsuzsa elalszik, es akkor hogy megyunk a Vagator beachre partizni. Holnap delutan indulunk tovabb Mumbaiba, azaz lanykori neven Bombaybe.
