Varkalaban azert voltak kalandok. Mikor este elmentunk vacsorazni, az egyik partmenti etterem tulajdonosa lebjutizta a Zsuzsat, es javasolta neki, hogy akar maradjon ott. En mondtam, hogy tamogatom a dolgot, igy legalabb lesz kihez jonni latogatoba Varkalaba. Amugy is mindig azt mondta a Zsuzsa, hogy tengeresz ferjet akar. Na, ez az urge hajozni is szokott, azzal fogja a nagy halakat, amiket elad, plusz meg etterme is van. Nem ertem, hogy miert nem felelt meg szegeny. Na jo, nem volt egy najlonbrando, dehat minden nem lehet ugye.

Ma delelott mig a Zsuzsa kiheverte az ejszakai sorozest a meglehetosen furcsa hazigazdaval, aki kisfiu letere nozni akart volna velunk, de legalabbis errol elmelkedni, naszoval mig a Zsuzsa aludt, en lerohantam egy utolso hullamzasra. Kifigyeltem a legjobb helyet bent a vizben, ahol dobalnak a hullamok, de nem sodornak el. Nagyon kiraly volt. Fizettunk 100 rupiat az orknak es maradtunk a szobankban - ill. a cuccaink fel 3-ig - es frissen mosakodva indultunk kisse szornyu utunkra Ernakulumba a sleeper vonaton.

Egy felkaru gyerek mellett ultem, a Zsuzsa velem szemben harom helyen negy emberrel osztozkodott, ami itt messze nem a zsufoltsag. Vettem teat, de az arus sikeresen leontott a forro tejes lottyel, ugyhogy remekul nezek ki. Olyan a szagom, mint egesz Indiae.

Most Ernakulumban vagyunk egy rozzant netcafeban az allomassal szemben, es este 10.50-kor indulunk tovabb Aleppey-be egy csirkes vonaton (ertsd: legocskabb es legolcsobb vonatosztaly). Valamikor ejjel erkezunk meg ha minden igaz. Szallasunk meg nincs es csak remenykedunk, hogy nem csak koborkutyak varnak bennunket az allomason. Na, egyelore ennyi, a tobbit majd meglatjuk.