Wordpadben irom meg eloszor a szoveget, mert gyakran elszall itt Kathmanduban az aram.
Na, szoval, ott folytatom, hogy fustos cuccainkat osszepakolva tovabballtunk mi is este Varanasibol Gorakhpurba. Nagy nehezen meglett, hogy melyik vaganyrol indul a vonatunk es kozben felszedtunk ket utitarsat? egy francia fiut es egy angol lanyt, akikkel aztan Kathmanduig egyutt utaztunk. A csapat rovid idore kiegeszult egy Pokharaba keszulo uj zealndi fiuval, meg egy chileivel fazonnal is, szoval idolegesen nemzetkozive duzzadtunk.
Gorajhpurig 1. osztalyon utaztunk, ami azt jelenti itteni mertekkel, hogy ugyanolyan koszos minden, eger is van, viszont a kocsit total lezarjak, csak a rendorok es a katonak tudtak bejonni, ok viszont szamolatlanulk jottek, tettek fel hulye kerdeseket ezerszer, igy aztan jol meg  voltunk vedve. A csomagjainakt mindenesetre nem kellett szemmel tartani, mert csak az eger tehetett bennuk kart. Olyan volt az egesz, mint egy borton. Aztan Gorakhpurban kerestunk egy irodat, ahol igertek, hogy nagyon rendes busszal visznek bennunket fejenkent 700 rupia korul Katmanduba, neg fotot is mutattak egy feher buszrol, ami nem akart meg szetesni, es persze, hogy vegul nem olyannal vittek, hanem ehy lerobbanttal, amit raadasul teleraktaj mindenfele egyeb csomagokkal. Talan a helyi kabitoszermaffianak is dolgoztak.
Sounauliban megvaltozott a helyzet. Mondjuk annyiban nem, hogy rengeteget kellett megint adminisztralni, de a vizum most mar nem egysegesen 30 dollar, hanem a kethetre szolo 25 a hosszabb idore szolo 40 dolla. Na mindegy, megvettuk a kethetest, es nagy toszorges utan vegre mehettunk tovabb. Mewg szerencse, hogy rakerdeztem a szerveknel, hogy mi a katmandui helyzet, mert igy megtudtuk, hogy ketnapos sztrajk van, es du. 8-tol le vannank zarva az utak. Ezt persze a kocsog utazi irosasok nem mondtak, nehogy mar ne kelljen vesztegelnunk foloslegesen. Sounauliban aztan megint rakerdeztem, hogy igaz-e ez a hir, mire vegul kinyogte a ficko, aki a jegyet intezte, hogy igen, igaz, es ezert vagy ott alszunk Sounauliban (ami egyebkent egy paras, meleg koszfeszek), vagy ejszakai busszal megyunk tovabb. Az utobbit valasztottuk. Ejjel tobbszor megalltunk, hogy mindenki kedvere ehessen a koszlott utmenti ettermekben (mi elotte a francia-angol parossal kibertunk egy szobat, ahol legalabb zuhanyozni tudtunk a tovabbi tortura elott, meg rendesnek hato, amde megis eleg ocska etteremben ettunk is valamicsket), es megcsodalhattuk, hogy a helyi erok milyen rutinosan csulaznak, krakognak, kopkodnek egyfolytaban, hogyan pisalnak-tojnak mindent tele, hogy szemetnek ossze minden letezo helyet. Itt lathatoan mindenkinek rohad a tudeje, allandoan harakolnak es kopnek undoritoan.
A busz belseje is tele volt gyanus oriascsomagokkal, amiken at kellett maszni a helyunkhoz. A ulohelyeket torpekre mereteztek, alig fert el a labunk. A folyosora se nagyon lehetett kipakolodni, mert ugye egyreszt ott voltak a csomagok, masreszt a csomagokon ult egy flodig ero rasztahaju szent ember a keves lepedojevel, es idonkent ra is fekudt a csomagra, meg neha kicsit a labfejemre, ha megis kiraktam zsibbadt labamat. Hat igy telt a masodik ejjel. Most kialvatlanul netezgetek azok utan, hogy kivedtunk tobb lehuzos diszno taxist, es megerkeztunk kathmandui szallasunkra, a tavalyrol jol ismert Tibet Himalayan Guest Houseba. A szallast ugyanannyiert kaptuk, mint tavaly, de annyi valtozassal, hogy kozben sikeresen elromlott valami a hazban, es mikor total habos voltam, elment a viz. Azt mondtak, hogy 10 perc mulva lesz, de en ismerve az itteni 10 perceket, inkabb ket fel uveg maradek asvanyvizunkkel lerendeztem a furdest, es indultam Surendrahoz reggelizni a tetore. Itt talalkoztam masik regi ismerosommel Rajendraval is, akivel kielemeztuk a legujabb politikai helyzetet, a sztrajkokat es egyalatan a valtozast Nepalban. O meg bizakodo, hogy az uj, maoista tobbsegu parlamenttel jobb lesz. Abban lathatoan konszenzus van, hogy a kiraly elzavarasa hlyes lepes volt. Nagy kerdes, hogy mikor normalizalodik itt ugy a helyzet, hogy nem kell minden nap zavargaroktol es sztrajkoktol tartani.
Most nagyajbol lotyoges, mosodazas, varosnezes lesz a program es persze vegre agyban alvas.