Megneztuk a szomszedos varoskat, ill. az abban levo templom- es palotaegyuttest, Fatehpur Sikrit, ami nem is lenne olyan rossz, ha nem laknanak, olalkodnanak benne olyan szemet aljas lehuzos piaci legyek, mint amilyenekkel talalkoztunk. Itt mindenki egyetemista, aki csak no money-ert segiteni akar, es tenyleg de tenyleg nem gajd, es tort angolsaggal hihetetlen kiejtessel beszel csak beszel, ha kerdezzuk, ha nem. Ugy kell oket szinte bottal elkergetni.

Fatehpur Sikribe helyi busszal mentunk, ugyhogy megint erezhettuk az India-feelinget.

Fatehpur Sikri

Taj Mahal

Ez is ott van.

Delutan oriasi sor allt Agraban a Taj Mahal elott, mert aznap ingyen volt a belepes. Ilyen szerencsenk is regen volt mar. Fejenkent 750 rupiat sporoltunk meg, kozel egy heti szallaskoltsegunket. A Tajnal viszont olyan rengetegen voltak, hogy akarhogy is probaltuk, csak sulyos napszuras es utraolvadas aran tudtunk volna bemenni a belso terbe, ugyhogy ezt kihagytuk. En mondjuk konnyen tettem ezt, mivel mar jartam ott, de igy legalabb a tobbieknek elmeselhettem. Nem sok minden lathato ugye, leginkabb a ket sir, az is elracsozva, szoval nem egy nagy szam, annal inkabb az epulet kivulrol. Az most is hozta a formajat, pedig eloszor nagyon esett. De aztan kisutott a nap, ugyhogy tobbfele fenyben is sikerult latnunk a kivalo siremleket.

Befigyel a Tádzs.

A tadzsozas utan felmentunk egy tetoteri teraszra enni, ahova szinten a Taj Mahal figyelt be. Es itt az etteremben kezmosas kozben megszolitott miket egy no magyarul, hogy nem a Gaspar Levente ment fel eppen a lepcson? Neztunk ki a fejunkbol Zsuzsaval. Kiderult, hogy Levente egyik evfolyamtarsa volt, aki eppen a baratjaval kuzd a fosassal. Ellattuk oket tanacsokkal es persze megbeszeltuk az elmenyeket. Aztan teptunk vissza Delhiobe, mert a csomagunk magy resze ott volt, es egy tegnap delutani vonattal mentunk is Mughal Saraiba, mert Varanasiba, csakugy mint tavaly, megint nem volt jegy. Az ejjel a szokasos sleeper vonatozassal telt, en leginkabb olvastam az LP-t a tobbiek adaz modon aludtak. Es reggel - inkabb hajnalban - MUghal Saraibol a masik varosba kb. 45 perces riksazassal (50 rupiaert!) mentunk a hullaegetonel levo Gangesz-parti szallasunkra.

Vonatozunk...

Itt is hosszas alkudozas kovetkezett, majd legkondisnak nevezett szobat kaptunk, ahova be-beszall a fust, ki tudja, kinek a hamvai vannak rajtunk, de hat ez Benares, itt mar csak igy van.

Ma egesz nap bamultunk, voltunk a Gangesz partjan, kicsit be is martottuk a labunkat, bementunk hihtetlenul mocskos vizes templomokba mezitlab (brrrrr) es ettunk regi kedvenc helyemen a Shree cafeban.

Itt a legolcsóbb az égetés: 45 perc alatt 500 rúpiáért por és hamu leszel.

Utolsó úton..

Megérkezett..

Varanasi hozza a formajat, budos, mocskos, lehuzos, hazudos, tolvaj emberek mindenutt, de megis hangulatos, odon, kortalan, sulyos elmeny.

Varanasi sikátor

Szerves tüzelőanyag

Most igyekszunk a partra, mert 7-kor puja (ima) lesz, es nem akarunk errol lemaradni.

Puja a Gangesz partján