Tegnap Bhaktapurba jartunk. Egyike a kedvenc varosaimnak. Tomeny kozepkor es a varos kozepen levo Durbar sqarerre nem mehetnek be az autosok, szoval itt legalabb nyugodtan lehet bamulni. Mentunk is rogton kedvenc kis kavezomba, a regebbi foterre, ahol a kis templomalaku hazikoban az emberek oriasnak tunnek. Nem semmi kornyezetben ebedeltunk, itteni mercevel szamitva csillioert (ez azt jelenti, hogy 2000 Ft alatt). Bhaktapur legalabb harom olyan fantasztikus terrel rendelkezik, mint Kathmandu es Patan, na meg dobbenetes hazakkal. Itt nem rendkivuli, ha valaki olyan hazban lakik, aminek az ajtajat (ami persze szinten kicsit regi) kooroszlanok orzik a kozepkor ota, es olyan faragott ablakbol nez ki, ami egyenkent a vilagoroksegresze kellene, hogy legyen (remelem, az is).
Zsuzsa megallapitotta a nagy napsutesben, hogy milyen mazlink van a monszunnal, alig esik az eso. Sajnos ezt a muzeumban megcsodalt Indra isten meghallhatta, mert 6 ora utan olyan esot zuditotta nyakunkba, hogy atttol kodultunk. Kisse fogyatekos modra estunk neki Bhaktapurnak es nem kerdeztuk meg, hogy mikor megy vissza az utolso busz (egyebkent 40 rupia a buszjegy, 800 rupia a taxi). Termeszetesen 6-kor mar elment az utolso busz, ugyhogy az egyik sorfor javaslatara mentunk kicsit a baromi nagy esoben (o persze azt mondta hogy nem sokat), na sokat mentunk, mert elmentunk a masik faluba, es kozben total elaztunk. Bokaig ero vizben tocsogtunk a szandalunk teljesen szetazott, a Zsuzsa utlevele, a dollarok, minden csupa viz lett, nemkulonben mi. Aztan egyszercsak megjott a busz, egy kis csoffadt roncs tele emberrel,es tok vizesen feltuszkolodtunk ra. Szerencse, hogy ne faztunk meg, mert rankzudult a huvos szel, igaz, hogy a ranknehezedo testek idonkent vedtek is bennunket a hidegtol. Most nem tudom pontosan, hogy csak ugy viszket a fejem, vagy szereztem tetut is, mert azt itt lehet (mindenhol latni egymast tetveszo, hosszu haju noket, akikbol a buszon is volt). Na, megerkeztunk a Ratna parkhoz, amitol par percre lakunk, de termeszetesen mivel nem volt aram sem, a toksotetben nem talatuk meg az utcankat, es ossze vissza kodorogtunk a zuhogo esoben. Nekunk mar mindegy volt, mert vizesebbek nem tudtunk lenni. Aztan egyszercsak eluntuk a horrort es beszalltunk 50 rupiaert a taxiba, ami vitt bennunket vagy 50 metert a szallasunkig. Ez volt a white skin, na meg az idiot-tax. Orult is a taxis. Jo, hogy uj helyre koltoztunk, mert itt tudtunk melegben furdeni, es igy nem is faztunk meg, vagy legalabbis meg nem erzunk ilyesmit. Ma pihenosre es szaritosra vettuk a figurat, es eges nap muzeumoztunk, meg parkokban setaltunk es bamultuk Katjmandut, amit nem lehet eleget.
Egy sotet taxisnak koszonhetoen megneztuk a Baleju parkot meg egy szep kolostorfelet, mert az istennek se talalta a fekvo Visnu templomat, igy en lattam legalabb uj dolgokat, viszont kar, hogy a Zsuzsa nem latta a fekvo Visnut, de ami kesik, nem mulik.
Most indulok megenni a neten rendelt Dall bathomat, amit kizarolag az en izlesemnek megfeleloen keszitenek el. Hat, igy nyaralunk itt,kerem szepen.
Ja, meg annyit, hogy voltunk a suketnema pincerek altal uzemeltetett, kivalo es draga The Bakery etteremben, ahol degeszre ettuk magunkat sult hallal. Jo lenne, ha nalunk is lenne ilyen kezdemenyezes. Megbecsult munka a suketnemaknak. Itt ezt az ettemhalozatot nem a sajnalat es szanalom tartja eletben, hanem ez itt egy jo helynek szamit, es a csaladnak esemeny, ha ebbe a viszonylag tiszta konyhaju es dizajnos etterembe jon mutogatva rendelni es jokat enni. Tavaly ezt anno megirtam egy suketnemakat tomorito szervezetnek, de valaszra se meltattak.
