A tegnapi es a mai nap bamulassal telt. It Durbar sqarenek hivjak a palotak es templomok teret, amiket tobb szaz eve epitetek. Vannak koztuk 13. es 14. szazadi epuletek. Rettenetes, hogy a forgalamt beengedik Kathmanduban, es mindent telefujnak az autok es motorok, na meg nyugodtan nezelodni se lehet. Azert persze nagyon klassz az egesz, kulonosen Patan. India csak jelenthet Nepalhoz kepest - sajnos ez a korabbi nezetem megerosodott. A cuccok teren is igy van ez. Ami Indiaban jol nez ki (ruha, csetresz, akami), az Nepalbol szarmazik, es itt sokkal olcsobb, a valasztek is nagyobb, az emberek normalisabbak, nem annyira lehuzosak, kevesebb a keregeto es agressziven arulgato sotet arc. Van ilyen, de kevesebb.

A templomokban lehet fotozni, nincs akkora dzsuva, nem szarjak tele az utcat, szoval zenelni lehet a kulonbseget, az izlesukrol nem is beszelve.

Voltunk kislamak pujajan, mindenfele kis zugban, ahol aranyozott, vagy egyszeruen csak pazarul faragot fahazakat nezegettunk, szoval nagyon jo most ez a szelesvasznu mozi es a szag se banto legtobbszor.

Altalaban helyi busszal kozlekedunk szinte 0 rupiaert.

En total egeszseges vagyok (ezt lekopogom), viszont Zsuzsarol ugyanez nem mondhato el. Eloszor fosott, aztan napok ota a gyomra faj, neha hanyt is. Most is az agyban fekszik es a lazat meri. Nagyon remelem, hogy dolgozni fog az indiai gyogyszer, na meg hogy vegre hallgat ram, hogy hogyan szedje a gyogyszert, mit egyen es igyon. Nehezen birok vele egyelore, mert nagyon onfeju, pedig nem ismeri az itteni betegsegek es gyogyszerek termeszetet.