A mai napunk utazassal telt. Sokkal jobb volt a kisbusz, mint a jeep, ossze se lehet hasonlitani a kettot. Volt mindenkinek helye, nem kellett nyomorogni, es nem ereztunk minden kovet, mert rugozasa is volt a jarganynak. Izraeli (uhh, az egyik ertett sajnos magyarul, mint kesobb kiderult), angol es szloven fiatal tipusu utasokkal utaztunk.

Teljesen kulturalt volt a busz, de akkor is ejjel 2-tol este 10-ig tartott az ut a szokasos uttalan utakon, raadasul az ut vegen akkor kod lett, hogy 1 meterre se lehetett ellatni. A sofor persze vegig vezetett, es nem is ertem, hogy birta ki, nem beszelve arrol, hogy a vegen valoszinuleg nem latta a szakadek szelet. Ha a keskeny uton ket jarmu talalkozik, az egyik addig hatral, mig talanak olyan utszakaszt, hogy eppen elfernek egymas mellett, es igy megy ez vegig. Eleg horror. A latvany azonban mindenert karpotol (mar ha tuleli az ember az utat): hosipkas hegyek, kopar es kesobb zold vonulatok, magassag es melyseg minden mennyisegben. Na es katonai csekpointok. Az ewgyiknel a Zsuzsat berendeltek, mert harmunk kozul az o utlevelet neztek meg eloszor, es mivel ilyen utlevelet nem lattak, meg kellett mondania, hogy honnan jott. Erdekes ilyen ritka nepcsoporthoz tartozonak lenni.

Nem jöttünk rá, hogy ez a tábla pontosan mire akar figyelmeztetni.

Voltak az uton talalkozasok is: egy nemet lannyal ismerkedtunk meg Lehben, aki tavaly szeptember ota van uton, bejarta egesz Indiat es csak oktoberben megy vissza. Felmondott, es most a munkanelkuli segelyebol eldegel, utazgat, mondvan neki itt olcsobb, mint otthon. Kartyaval felveszi a penzt es elvan. Tanul majd fozni es tancolni, szereny munkanelkuli elet a la Germany.

Holnap megyunk tovabb Dharamshalaba a Dalai lamat meglatogatni. Most zarom soraimat, egyszer majd a kommentekre is  reagalok, de nem most,  mert zarnak.