Sulyos viszontagsagok kozepette megerkeztunk vegre Lehbe. Az ugy volt, hogy vettunk csillioert jegyet egy jeepre egy maffiozotol, aki 50-szer elmondta, hogy mienk a jeepne a kozepso sor es hogy milyen kenyelmes lesz, nem fogunk a hegyen aludni, mert egyhuzamban megyunk es igy kimarad a horror satras alvas 5000 meteren es este nyolcra odaerunk. Na, ejjel 2-kor meg is jelent ertunk a jeep, de a helyunkon ult mar egy indiai csalad. Azt mondta a sorfor, hogy nyugi, csak main marketig jonnek. Azert en megkerdeztem toluk biztos ami totsicher hogy meddig mennek. A fazon azt mondta erre, hogy Leh. Na, erre kisse kiakadtam. A piacteren valoban hatraraktak oket, es mi beulhettunk kozepre, azonban meg egy fickot odaraktak. Erre en iszonyu nagybalhet csaptam (aminek meg nincs vege, mert ha valahol lesz tobb ido es jobb net, akkor irok en a helyi mindenfelenek, rendorseg, apeh, meg onkormanyzatfele, hogy itt hazudnak mint allat (merthogy azt mondtak, hogy azok a mi helyeink), roncskocsival viszik az utasokat amolyan csirkeszallitostilusban, ami talan nem egeszen szabalyos, nem beszelve arrol, hogy meg fogom ezt az egeszet irni mindenfele topicokba, indiamike, lonely planet es hasonlok, felteszem a fotokat, hogy ezeket kerulje aki a Manali Leh utra jegyet akar venni. Ti. annyira nem volt megbizhato az arca az egyennek ,akitrol vettuk a jegyet, hogy hiaba volt egy fo helyen az irodaja, sajnos lefotoztam. Arconfotoztam ot, ami a bizalmatlansag csimborasszoja. Itt a most wanted-arc:

Ideges is lett tole. Aztan mikor cirkuszoltam bizva abban, hatha elhelyezik az utitarsunkat, sokszor lefotoztam a jeepet, a pofat, aki a jeepet odahozta, meg a rendszamot is termeszetesen. Azert voltam annyira kiakadva, mert tudtam, hogy a leheto leggyotrelmesebb ut var rank, raadasul kb. 24 orat tart, es azt satuba zarva eleg rossz kibirni. Nem egy holiday. Hat tervedtem. Nem tudtam en errol az utrol semmit. Az szavakkal le nem irhato, milyen keskeny, roncs (ertsd: katyus, mit katyus, folyok folytak at rajta, egesz szakadekok voltak benne, ugyhogy nemcsak horizontalisan, hanem vertikalisan is haladtunk) volt az ut, milyen melyek voltak mellette a szakadekok es milyen konnyen belejuk lehetett csuszni, foleg, hogy idonkent jottek szemben teherautok meg buszok. A jeep egyszercsak lerohadt nem sokkal a Rohtang La hago utan, ami 6500 meteren van, es a soforunk visszastoppolt valahova es egy termetes hegyesre faragott faval tert vissza. Azt hittem, hogy vampirok ellen hozta a nagy faszeget, de nem. Beverte valahova a jeep aljaba,es igy mentunk meg egy darabig. Akkor kitett bennunket egy szerelomuhelynel, es a szerelo tanacsara elment valami alkatreszekert, de persze nem szolt az akciojarol, ugyhogy vitte a kocsiban a vizunket, kajankat, kamerankat, es mi ott allltunk egy bankkartyaban es dollar- meg rupiakotegben.

En ideges lettem, amert amugy is tortem zuztam volna be a maffiozo fejet, a Levente pedig azzal vigasztalt, hogy jo ez igy, most kene uj eletet kezdeni, hiszen a lenyeg nalunk van, masra nincs is szuksegunk. Hat valahogy nem igy lattam a voros kod mogul. Szerencsejere a sofor egyszercsak visszajott szerinte megjavitott kocsival, amelyik ezutan vegig olyan hangot adott ki, mintha lo vagtatott volna mellettunk. Neha megalltunk keresni buckat a kopar hegyen veceileg, meg satrakban ittunki mindenfele vackot, uditot, en tejes teat es netuk, hogy milyen semmi nelkul is elnek emberek ebben a vad tajban. A Levente egyszercsak elkezdte hivni az oseit, es vegig nem hagyta abba. Kb. orankent alltunk meg hanytatni, de nem nagyon kellett biztatni. Amikor fujt mar ejjel a jeges szel, rakezdett egy olyan dumara, hogy hagyjuk ot itt (Levente: azt en komolyan gondoltam, a satras izeben aludtam volna, es masnap mentem volna tovabb - muhaha). Olyan gyenge volt, hogy szerencsere nem tudta vegrehajtani ezt a projekjet, es vittuk tovabb, mint Jonny Deppet az indian (csak o nem volt mellkason love, ami azert kulonbseg, dehat meg az ut nyegyedenel se tartunk). Ejfel utan joval ertunk Lehbe, ahol mar vart bennunket egy helyi ero, es egy nagyon jopofa kis szallashoz vitt, amit 350 rupiara siman lealkudtam. Mert en meg a Zsuzsa viszont eleg jol birtuk a horrort. Azert nem szivesen ismetelnenk meg, pedig sajnos van ra esely, mivel Kasmirban megint kitort a balhe, tehat Srinagar lehet, hogy felejtos lesz.

Reggel jo koran felebredtem, riasztottam Leventet (a Zsuzsat nem lehetett, mert ragaszkodott a delig alvashoz), a teton megreggeliztunk. Szereny volt a latvany: szemben a kicsinyitett Potala palota, kulonbozo gompak (kis buddhista templos kolostorok) es 6000-es hofodte hegyek figyeltek be. Mentunk aztan csatangolni, fotozni filmezni, mindenfele.

A varos nagyon kicsi, nagyon regi es kaotikus tele mindefele allati jo tibeti dologgal, amit legszivesebben felpakolnek egy kamionra. Vettunk harom utra jegyet, ugyhogy holnap Hemis gompa, holnaputan 3 napos ut a Nubra volgybe 5500 meterre, aztan pedig a kozepkori Lamayuruba es Alchiba. Lehet, hogy egy nemet lany is jon velunk az ut egy reszere. O hardcore utazo, november ota uton van, es talan iden oktoberben fejezi be. Munkanelkuli segelybol nyomja, mert az boven eleg neki. Nem rossz.

Eddig viszonyla jol elvagyunk egymassal a folyamatos cikizesek es rohogesek kozepette. En harmadik napja, a Zsuzsa egy napja szed Amoxycillint. Kisse le vagyunk amortizalva, de ez nem nagyon zavar be egyelore. Remeljuk, a gyogyszer hasznal, es hegyibetegek se leszunk. A Levente kisse nehezen vette a levegot eloszor, de en nem igazan ereztem, hogy gond lenne, bar vegulis csak 3500-on vagyunk.

Szeretnek kepeket is beilleszteni, de olyan lassuak ezek a gepek, hogy nem fog menni. Ha talalok gyors internetet, butitok parat, es felrakom. (Megj.: A fotókat csak otthonról tudtam végül felrakni.)