India-Nepál

Sulyos viszontagsagok kozepette megerkeztunk vegre Lehbe. Az ugy volt, hogy vettunk csillioert jegyet egy jeepre egy maffiozotol, aki 50-szer elmondta, hogy mienk a jeepne a kozepso sor es hogy milyen kenyelmes lesz, nem fogunk a hegyen aludni, mert egyhuzamban megyunk es igy kimarad a horror satras alvas 5000 meteren es este nyolcra odaerunk. Na, ejjel 2-kor meg is jelent ertunk a jeep, de a helyunkon ult mar egy indiai csalad. Azt mondta a sorfor, hogy nyugi, csak main marketig jonnek. Azert en megkerdeztem toluk biztos ami totsicher hogy meddig mennek. A fazon azt mondta erre, hogy Leh. Na, erre kisse kiakadtam. A piacteren valoban hatraraktak oket, es mi beulhettunk kozepre, azonban meg egy fickot odaraktak. Erre en iszonyu nagybalhet csaptam (aminek meg nincs vege, mert ha valahol lesz tobb ido es jobb net, akkor irok en a helyi mindenfelenek, rendorseg, apeh, meg onkormanyzatfele, hogy itt hazudnak mint allat (merthogy azt mondtak, hogy azok a mi helyeink), roncskocsival viszik az utasokat amolyan csirkeszallitostilusban, ami talan nem egeszen szabalyos, nem beszelve arrol, hogy meg fogom ezt az egeszet irni mindenfele topicokba, indiamike, lonely planet es hasonlok, felteszem a fotokat, hogy ezeket kerulje aki a Manali Leh utra jegyet akar venni. Ti. annyira nem volt megbizhato az arca az egyennek ,akitrol vettuk a jegyet, hogy hiaba volt egy fo helyen az irodaja, sajnos lefotoztam. Arconfotoztam ot, ami a bizalmatlansag csimborasszoja. Itt a most wanted-arc:

Ideges is lett tole. Aztan mikor cirkuszoltam bizva abban, hatha elhelyezik az utitarsunkat, sokszor lefotoztam a jeepet, a pofat, aki a jeepet odahozta, meg a rendszamot is termeszetesen. Azert voltam annyira kiakadva, mert tudtam, hogy a leheto leggyotrelmesebb ut var rank, raadasul kb. 24 orat tart, es azt satuba zarva eleg rossz kibirni. Nem egy holiday. Hat tervedtem. Nem tudtam en errol az utrol semmit. Az szavakkal le nem irhato, milyen keskeny, roncs (ertsd: katyus, mit katyus, folyok folytak at rajta, egesz szakadekok voltak benne, ugyhogy nemcsak horizontalisan, hanem vertikalisan is haladtunk) volt az ut, milyen melyek voltak mellette a szakadekok es milyen konnyen belejuk lehetett csuszni, foleg, hogy idonkent jottek szemben teherautok meg buszok. A jeep egyszercsak lerohadt nem sokkal a Rohtang La hago utan, ami 6500 meteren van, es a soforunk visszastoppolt valahova es egy termetes hegyesre faragott faval tert vissza. Azt hittem, hogy vampirok ellen hozta a nagy faszeget, de nem. Beverte valahova a jeep aljaba,es igy mentunk meg egy darabig. Akkor kitett bennunket egy szerelomuhelynel, es a szerelo tanacsara elment valami alkatreszekert, de persze nem szolt az akciojarol, ugyhogy vitte a kocsiban a vizunket, kajankat, kamerankat, es mi ott allltunk egy bankkartyaban es dollar- meg rupiakotegben.

En ideges lettem, amert amugy is tortem zuztam volna be a maffiozo fejet, a Levente pedig azzal vigasztalt, hogy jo ez igy, most kene uj eletet kezdeni, hiszen a lenyeg nalunk van, masra nincs is szuksegunk. Hat valahogy nem igy lattam a voros kod mogul. Szerencsejere a sofor egyszercsak visszajott szerinte megjavitott kocsival, amelyik ezutan vegig olyan hangot adott ki, mintha lo vagtatott volna mellettunk. Neha megalltunk keresni buckat a kopar hegyen veceileg, meg satrakban ittunki mindenfele vackot, uditot, en tejes teat es netuk, hogy milyen semmi nelkul is elnek emberek ebben a vad tajban. A Levente egyszercsak elkezdte hivni az oseit, es vegig nem hagyta abba. Kb. orankent alltunk meg hanytatni, de nem nagyon kellett biztatni. Amikor fujt mar ejjel a jeges szel, rakezdett egy olyan dumara, hogy hagyjuk ot itt (Levente: azt en komolyan gondoltam, a satras izeben aludtam volna, es masnap mentem volna tovabb - muhaha). Olyan gyenge volt, hogy szerencsere nem tudta vegrehajtani ezt a projekjet, es vittuk tovabb, mint Jonny Deppet az indian (csak o nem volt mellkason love, ami azert kulonbseg, dehat meg az ut nyegyedenel se tartunk). Ejfel utan joval ertunk Lehbe, ahol mar vart bennunket egy helyi ero, es egy nagyon jopofa kis szallashoz vitt, amit 350 rupiara siman lealkudtam. Mert en meg a Zsuzsa viszont eleg jol birtuk a horrort. Azert nem szivesen ismetelnenk meg, pedig sajnos van ra esely, mivel Kasmirban megint kitort a balhe, tehat Srinagar lehet, hogy felejtos lesz.

Reggel jo koran felebredtem, riasztottam Leventet (a Zsuzsat nem lehetett, mert ragaszkodott a delig alvashoz), a teton megreggeliztunk. Szereny volt a latvany: szemben a kicsinyitett Potala palota, kulonbozo gompak (kis buddhista templos kolostorok) es 6000-es hofodte hegyek figyeltek be. Mentunk aztan csatangolni, fotozni filmezni, mindenfele.

A varos nagyon kicsi, nagyon regi es kaotikus tele mindefele allati jo tibeti dologgal, amit legszivesebben felpakolnek egy kamionra. Vettunk harom utra jegyet, ugyhogy holnap Hemis gompa, holnaputan 3 napos ut a Nubra volgybe 5500 meterre, aztan pedig a kozepkori Lamayuruba es Alchiba. Lehet, hogy egy nemet lany is jon velunk az ut egy reszere. O hardcore utazo, november ota uton van, es talan iden oktoberben fejezi be. Munkanelkuli segelybol nyomja, mert az boven eleg neki. Nem rossz.

Eddig viszonyla jol elvagyunk egymassal a folyamatos cikizesek es rohogesek kozepette. En harmadik napja, a Zsuzsa egy napja szed Amoxycillint. Kisse le vagyunk amortizalva, de ez nem nagyon zavar be egyelore. Remeljuk, a gyogyszer hasznal, es hegyibetegek se leszunk. A Levente kisse nehezen vette a levegot eloszor, de en nem igazan ereztem, hogy gond lenne, bar vegulis csak 3500-on vagyunk.

Szeretnek kepeket is beilleszteni, de olyan lassuak ezek a gepek, hogy nem fog menni. Ha talalok gyors internetet, butitok parat, es felrakom. (Megj.: A fotókat csak otthonról tudtam végül felrakni.)

Ma nagyon sokaig aludtunk, mert keszulunk a nagy utra (Zszsa: hat nem azert aludtunk sokaig, hanem inkabb a megtett hosszu ut miatt). Nasszoval, ejjel 2-kor indulunk a Rotang la hagon keresztul (tobb mint 6000 meter, a fold legmagasabban fekvo utja) Lehbe, ami Nyugat-Tibet (Ladakh) fovarosa. 4300 rupiaba kerul ez a kis jatek, es nem allunk meg kozben satrazni, ahogy a busz, hanem egyben tesszuk meg az utat. 4000 metert fogunk emelkedni, ami repulon se keves. B6 vitamin es indiai magassagi betegseg elleni gyogyszerek fognak dolgozni valoszinuleg. Be is vasaroltunk az utra: vettunk paprikat, hagymat hadd oruljenek az utitarsak , es ez mind ki s esett a Levente kezebol, mert a nyallal osszereagasztott ujsagpapir, ami zacskok;eppen oda volt adva nekunk, persze szetesett. A meredek koszos utcan kicsit sokat futottam a hagyma utan, amit egyebkent ingyen kaptunk meg, mert talan nem neztunk jol ki, es megszant bennunket az arus.

Majd megmossuk oket neomagnolban es jok lesznek ezek kihanyni sugarban az ablakon.

De meg a mai programrol:

Manaliban van egy nagyobb hegyio patak, kb. mint a Duna Gyornel, de kicsit gyorsabban folyik, es azon atdobtak egy kotelet, rajta volt egy csiga, es hegymaszszerkot felszerelve at lehetett hozozkodni az orjongo folyo felett.

Eloszor Levente vallalta be, aztan mikor lattuk, hogy tuleli, kovetkezett a Zsuzsa

es aztan en (Zsuzsa: de csak azzal a feltetellel, ha te is). Hat, jo vizesek lettunk, de nagy kaland volt, szet is esett kicsit a nadragom, viszont megvarrtam, es mar nem zavar a hajlektalan kulso.A hajunk rasztasodik, gondorodik, a nadragunkon mar minden van, most mar a Beas nevu patak vize is, de sajnos meg a Shimla-i buszon mogottunk ulo, erosen becsadorozott, zombifeju muszlim no hanyadeka is, mert hogy kicsit abban voltunk kenytelenek utazni sok orat. De ez mit sem von le a dolog elvezeti ertekebol. Ma megint jokat ettunk, ittunk, es egyaltalan nagyokat nezelodunk, mert van mit. Ha vegre a Levente atkuldi a fotokat, akkor tudok nehany kepet is feltenni (na meg ha rajovok, hogy hogy kell).

Remenykedunk abban, hogy tuleljuk igy vagy ugy az utat, es mielobb jelentkezunk. Ott fogjuk eldonteni, hogy Kasmirba is megyunk-e.

Ezuton koszonom a kommenteket :)

Ma Manaliba erkeztunk. Holnap remelem lesznek fotok is. Kb. 9 orat utaztunk egy ordinary busszal, ami ugy nezett ki, mint egy csirkeszallito es az uri kozonseg tancol rajta. Najlonszaris, igen szottyadt egyenek, a teton a csomagunk azott, viszont nem loptak el.

Nagyon osszevesztem a porterekkel, mert nem akartak elfogadni harman a felajanlott 100 rupiat, amit meg ok is keveselltek. Viszont olyan undoito alakok voltak, hogy azt talaltam mondani nekik, hogy vagy 100as vagy semmi. Mondtak, semmi, mondtam OK. Erre el kezdtek varni, es mikor szalltunk fel a buszra akkor megint kertek a penzt, es vegul kaptak 120-at. Hat igy kukacoskodok en.

A buszon a Levente hisztizett, nem tetszett neki a monszun, szivatott a szemet, hogy milyen pogromot talaltam ki, olyan neki, mintha Regatba menne kirandulni Szazhalombattaval sulyosbitva. Ezt nem is ertettem, mikor ilyen erdekes kis musort allitottam ossze,hogy egy allo napig nezhetjuk a helyi eroket kozelrol, es szagolhatjuk is, meg nezhetunk homalyos ablakon keresztul esot (Levente beszerkeszt: koszos ablakon keresztul homalyt).

Holnap kis kalandozas ebben az elszallos varoskaban, megvizsgalva kozelebbrol, hogy mitol is olyan tagh itt egyeseknek a pupillaja (Levente: ez csak a nagyerzsi beigerese, amibol 90% nem igaz, 10% pedig vakitas). Aztan ejjel indulas az LP szerint India legrosszabb es legveszelyesebb, viszont leghosszabb utjan Nyugat-Tibetbe, annak is a fovarosaba: Lehbe.

 Az elso nap mar eleg sulyosan telt. Eloszor ugy nezett ki, hogy nem tudunk magunkkal mit kezdeni, de aztan ahogy az lenni szokott sikerult. A veletlen nagy rendezo. Elmentunk a Connaught placre es annyi gyogyszert vettunk, hogy nyithatunk egy kisebb patikat, aztan meg lodorogtunk ott es metroval atmentunk Old Delhibe. A metro nagyon fejlett, de nincsenek rajta kevesen, viszont iszonyu sokan vannak. Ettol meg nagyon flottul mukodik minden, a csipkartyas be- es kileptetorendszer, na meg a kocsik se a mult szazadban keszultek.

Aztan kileptunk a kozepkorba, koszos, fedettbazaros erdekes forgatagba, ahol eloszor csak osszevissza bamultunk, aztan meglattuk kedvenc turbanos baratainkat, a szikhkeket, akiknek Delhiben is nagy templomuk van. Nem gondoltuk, hogy bemehetunk, mert eppen nagyban folyt a szsertartas, a szent konyv legyezgetese nagy enekles kozepette egy meglehetosen nagy templomegyuttesben. Szoval jott egy arc aki beinvitalt bennunket, es kaptunk nevetseges fejkendot a fejunkre, majd pedig mindent lehetett fotozni, filmezni, es megfigyelni, szoval valami orulet volt. Megneztuk a szent konyv haloszobajat, a nappali helyet, azt a konyhat, ahol naponta 200000 emberre foznek (lehet hogy egy 0 le is maradt), es mindenkit INGYEN megvendegelnek.

Elhataroztuk, hogy a Himalaya elott vigyazni fogunk, nehogy a fosas keresztbe tegyen, de ez most hirtelen felejtos lett, mert a konyhaban Zsuzsa mindjart bealllt mosogatni (ugyanis onkentes alapon megy a mosogatas), es utana nem hagyhattuk ki az evest, mivel lattuk, hogy milyen fantasztikusan alaposan megy a mosogatas. Konkretan ugy, hogy egy mocskos ronggyal kell simogatni a temerdek edenyt a mocskos leben, aztan atfrizbizni egy masik koszos nagy teknobe, ott is csinalnak valamit vele, aztan meg a talaloba, ahol vodorbol csobbantjak a foldon ulo emberek tanyerjaba a kajat.

Na itt ettunk egy jot, en meg utana halavat is, amit levelbol keszult tanyerban kaptam. Persze szigoruan kezzel ettem, a kezemet meg nem nagyon mostam meg. Hat ennyit az akklimatizalodasrol.

Masnap aztan mentunk tovabb a terseg legjobb buszaval (Volvo AC) Shimlaba, a Himalaya labahoz. Ez egy kisvaros dimbesbombon epulve.

Nem mentunk sokat, csak 8 orat, es amikor megerkeztunk, nem gondoltuk, hogy most kezdodik idegenlegios kikepzesunk. Ugyanis nem lehet a varosba felmenni autoval, a taxi is kizarva, es minden cuccunkkal egyutt mintegy 50 fokos emelkedon kellett felmasznunk a fenebe, hogy szallast talaljunk. Zsuzsaek letettek magukat a cuccal egy padra, en meg kerestem a sotetben szallodat. Talaltam is hamar, csak kellett egy csomot maszni es menni vadidegen, tortenelmi kosztumbe oltozott oreg muszlimokkal. Ill. Az utobbit kenytelen vagyok visszavonni (vagy?) mert hogy annyi idos volt az egyik mint en, a masik szerintem fiatalabb. Amig masztuk a hegyet, addig ezt tisztaztuk. A szobank kivalo, csak ketnaponta kap a varos vizet, es ki kellett ordibalni, hogy igeretuknek megfeleloen, legyen a furdoszobankban viz, amit a teton levo tartalyokbol engednek. Nappali fenyben kisse sarga, de nem nagyon figyelgetjuk, mint ahogy azt sem, hogy milyen a tanyer es egyebek, mert ugysem allunk be mosogatni (csak legkozelebb Amritsarban).

Kozben vannak erdekes talalkozasok: pl. egy meditaciot tanito illeto, aki sokat tudott Magyarorszagrol. Azt mondta, hogy mindent lat rajtunk.

Megallapitotta, hogy a Levente a fiam, a Zsuzsa a testverem. Es meg sok mindent mondott rolunk. Pl. hogy a Zsuzsa ha nevet, akkor gorogdinnyere hasonlit, ha nem, akkor tokre. Ilyen kedves volt. Tolem szerinte mindenki fel, sokan orulnek, hogy nem vagyok otthon, es mindenfelet en szervezek. Hat ilyeneket.

A varos egyebkent indiai es angol keverek stilusban epult, mivel eleve az angolok alapitottak es csinaltak belole nyari rezidenciat.

Elmentunk a helyi majomtemplomba, amelyet tenyleg a majmok uralnak, egyfolytaban befigyelnek, es a gorombakkak ellen botot lehet berelni. Az ut oda baromi meredek, es az aljan kivan irva eletkori bontasban, hogy mennyi ido alatt illik a fitteknek megtenni. Na, mi teljesitettuk a kozeporeg kategoriara eloirt 45 percet. Hat volt majom rendesen, meg templom is, amit az indiai kisse gazos, cellovoldes stilusban rendeztek be, nem kicsit gicsses szobrokkal, kozepen voros festekkel leonott majomszoborral, szoval volt latvany rendesen.

Elotte ellatogattunk az egyik legelokelobb etterembe vecezesi cellal, es lattuk, hogy meg tudjuk fizetni az ottani kajat is, ami sokkal rosszabb volt, mint a reggeli szegenyesebb tipusu etteremben. Ittunk a Zsuzsaval sort, haaat eleg rossz volt, viszont sok.

Lattunk tuntetest is. Az asszonyok valami olyat skandaltak, hogy "ne csellegje!"

Holnap megyunk tovabb Manaliba, ami innen 8 ora busszal. A leheto legocskabbal megyunk, ugyhogy imara fel!

2008. julius 9-en a korahajnali orakban megerkeztunk Delhibe. Harman utaztunk ide az iden: Zsuzsa kollegam es Levente, az egyik marokkosi utitarsam. Az uton nem volt semmi kulonos azt leszamitva, hogy meg soha nem utaztam TU-val, az Aeroflot kis es nagyobb tipusu, alapvetoen mukodo de igen minimalartos repuloivel. Nem volt monitor, amit sajnaltam, mert szeretem figyelni, hogy merre haladunk eppen, milyen magasan vagyunk meg ilyeneket. Moszkvaban volt par orank, amit javareszt foldon fekve toltottunk halozsakjainkat leteritve. Ott tortent a nap poenja. Egyszercsak kalacskepu, mandulavagasu no allt meg elottunk egy gyerekkel es azt kerdezte magyarul, hogy nem magytarok vagyunk-e veletlenul. MIkor valaszoltam neki fahangon (mert hogy total megfavazva jottem ki), meg talalta kerdezni, hogy magyar vagyok-e, merthogy szerinte torom a magyart. Lehidaltam ettol a szovegtol, csak annyit tudtam szolni hirtelen, hogy epenseggel torhetem is a magyart, de nem szoktam. Lehet, hogy kisse faradtan birtam tole kerdezni, hogy mikor indul a vonata, mikor nyilvan a repuloje fog neki indulni, kesztette erre a megallapitasra.

Ma az a terv, hogy elmegyunk patikaba minden fontos gyogyszert megvenni, vasarolgatunk az utra, es persze alszunk, hogy holnap pihentebben induljunk Volvo AC buszunkkal a Himalaja labahoz: Shimlaba. A szallasunkon nagyon keszseges volt a recepcios arc, mert rogton felajanlotta, hogy szerez nekunk jegyet 900 ruiaert. Mondtam neki, hogy koszi nagyon kedves, de mi mar megvettuk neten a jegyet 610 rupiaert. Lenyeg a lenyeg, le akart venni bennunket, mint konyvet a polcrol. Hat nem jott neki ossze. Ja, a szallas taxival is olcsobbra sikeredett a tervezettnel, mert valoszinuleg a repulo erkezesekor volt kinn a megrendelt taxisunk a repteren a tablajaval, amin a nevem volt. Mi azonban a szallast nem akartuk hajnalban elfoglalni, mert akkor meg egy napot fizetni kellett volna, ezert csak fel 7-re rendeltuk oda, es hat akkor viszont tojt ott lenni. Na en meg rendeltem tok olcso prepaid taxit es tojtunk a szallason fizetni a taxit es azt is bevestem a recepcios agyaba, hogy csak egy ejszakat vagyunk hajlandoak fizetni. Most viszont ha nem hagyom abba az irast ra fogok aludni a billentyuzetre, ugyhogy meg is beszeltuk, hogy most par ora alvas lesz beiktatva.

Delhi amugy a regi, a kulvaros mocskos, Paharganj maga a nyomor a kobon es kosz, na meg meleg, para, buz es minden, ami tavaly  levert, most viszont minden ismeros, ezert nem is annyira sulyos, pedig egyebkent az. Na, majd ha latok, is, akkor folytatom.