Kicsit nem voltunk magunknal a bon vallasi ceremoniatol. Az egeszet a kis templomocska belsejeben vehettem fel, ahova a fust is beszallt, ugyhogy mar csak ezert sem nagyon kaptam levegot utana, nemcsak az elmeny+5500 meter magassag miatt. Leventevel eloszor kicsit masztunk is a Kardung La hagonal levo koves hegycsucsra, de lehet, hogy errol mar irtam. Erdekes, hogy nem ereztem kulonosebben a magassagot, talan a szokasosnal nagyobb levegoket vettem, de ez se teljesen biztos.
A samanos kaland utan falvakat neztunk meg, meg egy forro patakot, amit ketoldalt kivert a kenes so. Aztan a faluban kaptunk szallast, egyszerut de tisztat es betekintettunk a videki letbe. Most johetnek a kozhelyek, hogy nyomorban is milyen kiegyensulyozottan lehet elni, na meg hogy a nyomornak milyen fokozatai vannak (sulyos), de tenyleg.
Masnap egy baromi szep heyre vitt el csillivilli jeepunk es fesult soforunk (mert ugy utaztunk, mint az urak ugye). Hatalmas hegyek toveben egy sivatagba, ahol ketpupu teven tevelgeltunk meg uldogeltunk a homokban. Hat leirhatatlan, ill. ha megis megtennem az mar tul giccses lenne.Majd igyekszem kepekben eloadni a dolgot.
Mikor egy ujabb kis kolostorban jartunk es a sofor kozolte, hogy ennyi volt az aznapi program, kertuk, hogy vigyen vissza bennunket Lehbe, mert mar kicsit untuk a videki letet. Igy is lett, es persze megint ott voltunk kicsit a legeslegeslegmagasabb helyen, ami kocsival megkozelitheto, de a samanneni nem volt mar ott, helyette mas nomadok foztek a kis imahazban, es nem voltak korantsem olyan jofejek, mint a korabbiak. Leventevel megegyszer felugrottunk a csucs alatti bealloig, csak a feeling kedveert. Nem lehet ezt a helyet megunni.
Lehben aztan teruljasztalkam, net es alvas. Egyebkent feltunoen jokat es sokat eszunk, ugyhogy a tervezett fogyas asszem elmarad, csak ne legyen belole hizas. nem olyan szornyu eros a kaja, mint lenn a cellovoldeben (ertsd: a hindu tobbsegu indiai reszek). Azert neveztuk el cellovoldenek, mert a hindu templomopkban az istenabrazolasok bizony olykor a cellovoldei babakra hasonlitanak festesileg foleg.
Masnap indultunk Likirbe, ami egy nagyon regi, de ma mar sargasuveges szerezetesek kolostora. Nagyon szep volt ez is, de nem volt a tantrikus helyekhez foghato.
Azutan mentunk tovabb Alchiba, egy meg regebbi kolostorba, ahol a malladozo festesek fantasztikusak voltak, es egyaltalan az eges, no meg itt lattunk pujat (szertartast) is. Erdekes volt, hogy lazsaltak vegig a szerzetesek az egeszet. A ket kurtos vegig rohogott, az egyiket a ceremoniamester meg is fenyegette, de az csak rohogve legyintett. Nem volt valami nagy az ahitat, de nekem ez szimpatikus volt. Az egeszet vettem videoval, ugy hogy a terdemre raktam, elotte gyorsan belottem a kepet, es nem vettek eszre, hogy be volt kapcsolva. Mikor akartam eltenni a gepet, akkor szolt ram az egyik gyikarc, hogy nem szabad fotozni meg videozni. Kicsit elkesett vele. Itt lattuk az ezerbuddhas templomot is hatalmas faragott buddhakkal.
Ezutan a szokasos bazarnezes es eves kovetkezett, majd tovabbrobogtunk az Indus volgyeben Lamayuruba, a letezo legregebbi kolostort es kornyeket megnezni. Megalltunk az Indusnal, amibe belenyulkaltunk, gyujtottunk koveket. Itt egyesul a kekes Indus a barna Zanskar folyoval es alkotank egyutt tejeskave szinu rohano folyot. Korbe kopar es hosapkas hegyek, na meg a szokasos baromi keskeny szerpentin ut, ahol minden elozes fel halal.
Lamayuruban kedves tinedzsernek kinezo hazaspar szallasan aludtunk a faluban, nem fenn a kolostornal, ahol kepesek lettek volna 800 rupiat elkerni egy csoffadt szobaert. Itt 300-ert aludtunk harman jo helyen, a kaja is jo volt, no meg setaltunk a feleig kihalt es lerombolodott, felig romok kozott lakott kis telepulesen.
Megneztuk a kolostort naplementeben. Nem volt semmi latvany. Pogettuk az osregi imamalmokat meg mindenfele szuk folyosokon keringtunk, ja es meredelyekrol fotoztunk. Masnap aztan koran keltunk, mert az elozo este az egyik vorossipkas szerzetes azt mondta, hogy 7 orakor puja lesz, es azt meg akartuk nezni. Nem ez az elso eset, hogy szerzetesnek fogalma sem volt, hogy mikor imadkoznak, mert elozo nap a masik falubansem tudtak ezt.
Hiaba, lazak az itteni szentsegipari szakmunkasok. Szoval az 5 perces pujat, ami Levente szerint 3 percig tarthatott, szepen lekestuk, merthogy elobb volt (allitolag), viszont lattuk, hogyan keszitenek homokmandalat. Ket nap mulva jon a rendfonok, es arra keszulnek serenyen. Meg koszivbe vert vasdardakat is gyartottak egy csomot voros ronggyal atrkotve, hogy emeljek az unnep fenyet. A mandalat aztan a rendfonok fogja osszesoporni, es bedobni a patakba. Ez az ima egy fajtaja (eleg munkaigenyes, viszont teny, hogy kifejezo).
Utana baromi eredekes seta kovetkezett a faluban. Beneztunk minden kis lyukba, beszogellesbe es jaratba. Egyszercsak egy lakashoz ertunk, ahol a kethonapos gyerekevel eppen zenet hallgato fiatal no behivott. Kaptunk tole sos vajas tejes teat tibeti modra (nem fogok raszokni), es megnezhettuk, hogy lehet szinte semmiben es semmibol elni. A szegenyes szobaban alig volt berendezes, az ablakparkanyon voltak dolgok, es ahogy elmondta, telen nem is itt, hanem a mellette levo fekete, fustos, szurkos koyhaban laknak. Azt is megneztuk. Osemberszallasra hasonlitott. A kiscsako elmondhatja magarol, hogy nem biztos, hogy a tuttifrankoba szuletett. Igaz, az anyja azt mondta, hogy eleg nekik az a penz, amit a ferje keres. Talan a hig tejes teara gondolt, es mas nem is nagyon kell nekik? hat nem tudom.
A szallasunkra visszaerve ettunk, kifizettuk a ket kajalasert es a szallasert harmunkra a kemeny 870 rupiat, indultunk vissza Lehbe. Most itt billentyuzok. Koszonom a kommenteket, es megyunk buszt intezni Manaliba, penzt valtani es bamulni, hizen Lehet meg alig lattuk. Holnap itt maradunk, es az itteni neznivalokat vesszuk sorba, na meg keszulunk lelekben a megprobaltato manali utra es a hegyi satras alvasra.
