HTML

India-Nepál

2007-ben jártam először Indiában és Nepálban, és most indulok 2008. július 9-én újból. Ide ömlesztem kis tapasztalataimat... És most: India reloaded, itt folytatom a 2009-es beszámolót

Friss topikok

  • Om Yasmeen: Hali, jo otlet volt, hogy nem ide toltotted fel a kepeket, jobban lehet oket bongeszni. Klasszak! (2010.01.06. 14:34) Fotók
  • baphomet: @zebrina: Kossze. Majd otthonrol teszek fel kepeket es igyekszem osszevagni nezheto videokat is. (2009.12.27. 17:06) Bombay-i elmenyhegyek
  • zebrina: @baphomet: Aha, mi is kacsintgattunk arra a szállásra, ha nem jött volna be az Ajay. (2009.12.27. 00:11) Goarol
  • baphomet: @ancsalaki: Kossze, nagyon sulyosan megvolt a karacsony. (2009.12.26. 20:24) Bombayben vagyunk
  • baphomet: @Om Yasmeen: Kicsit undi megoldas ez azert, hehe. (2009.12.23. 11:21) Nehany foto

WC

2008.08.19. 07:01 baphomet

Elenezest kerek azoktol, akik mar ilyen temaban olvastak tolem tavaly szoveget, mert hogy most se tudok ujabbat es tobbet irni errol, de az uj olvasok kedveert fontosnak talalom ismertetni az itteni vecezesi szokasokat. Ahogy altalaban minden keleti nep, ez is seggmoso nepseg. Ez azt jelenti, hogy minden WC-ben van vadlimagassagban egy kis csap, alatta kisvodor meg egy raakaszthato edeny, amolyan muanyag kannafele. Ezzel lehet a fenekre onteni a vizet. A WC rendszerint egy lyuk, melyitett, nehogy oldalra kiverjen a termek, es van bordas resz a labaknak, nehogy az ember belecsusszon a lyukba. Van kombinalt valtozatr is, ami alapvetoen angol WC, de az uloke resz ugy van kialakitva, hogy aki akar, az ra is guggolhat. Szeretem ezt a mosakodasi lehetoseget, szerintem otthon is be kene vezetni, nem csak kezmosot tenni a mosdokba. Ilyen melegben persze ertheto is, ha mindenki igyekszik tiszta tartani a hatso felet, mert a betyarkortek es kereknyomok bomlo tartalma kimarna a bort rendesen. A WC-k tisztasaga vegyes, altalaban dobbenetes szag van, de ez kulonosen jellemzo az utcai pisaldakra, amik elottt a ferfiak gyakran kigombolt sliccel sorakoznak. Iden ilyet kevesebbet lattunk. Az utcankban is van egy ilyen pisalda, ami elott mely levegot kell venni es ugy atrohanni kb. 20 meterig. A vonatokon feltunoen nagy a gondossag, ami a vizet illeti, mindig van viz a csapban, es a WC is lehuzhato, a szag viszont frenetikus.

4 komment

Jaipur, Amber Fort, vissza Delhibe

2008.08.18. 20:35 baphomet

Nagyon jo szallasunk lett Jaipurban. A rikasas, aki 10 rupiaert megigerte, hogy elvisz bennunket jo hostelbe, ket nagyon szar helyre vitt, mire en el kezdtem szidni, hogy ez tavaly is igy volt, mert a taxisok es riksasok nem tudnak semmit a szallodakrol, es en bezzeg milyen joty talaltam. Na, erre nagyon ki akart teni magaert, es egy olyan jo helyre vittbennunket, hogy ilyen szallasunk meg nem is akadt. Egzotikus eloter, aztan fel a lepcson es mienk volt a tiszta, hus, viragokkal teli tetoter es egy kis helyes, tiszta szoba es makulatlan furdoszoba. A tetore vihettuk fel a jeghideg sorounket, amit sok sok magyarazat es visszakuldes utan (eloszor olyat hozott, ami inkabb emlekeztet ocska cefrere, mint sorre, es direkt szoltam, hogy olyan nem kell) a teton ihattunk meg, nem a punnyadt szagu etteremben. Sajnaltuk is otthagyni egy ejszaka utan, de hat csak ilyen kis idonk volt Jaipurban es kornyeken. Megszokott modon, csirkes busszal mentunk az Amber erodbe, vagy ahogy itt mondjak, Amerbe. A Zsuzsa hatul ult es egy ficko szorakoztatta vegig, en elol ultem a sofor mellett, mert itt az utasok a sofor fulkejeben is ulnek olykor. A mellettem ulo mini ficko a szinte sulytalan gyerekevel (azert tudom, mert en emeltem be a fulkebe) ugy ult, hogy a laba kozott volt a sebvalto, es a sofor oda nyulkalt be. Ez itt senkit se zavar. 

Az Amber Fort nagyon tetszett nekunk annak ellenere, hogy szepsegre meg se kozeliti az agrai erodot (de, azert talan nehol megis), viszont fantasztikus utvesztok vannak benne. Alig talaltunk ki belole. Valojaban nem is tudom, hogyan sikerult, mindenesetre vagy 4 orat toltottuk ott. A hires tukortermen kivul szamos, igencsak szep termet talaltunk utkeresesunk kozben, amelyekben meg latszott az eredeti falfestes es szinek. Tavaly ota eleg sokat helyrehoztak az amugy igen fontolva halados restauralasi munkalatok soran. Ket ecsetvonas, nagy szunet, ket vonas, nagy szun - igy megy ez valahogy, ill. megyeget.

Jaipur igen erdekes olyan szempontbol is, hogy itt vannak olyan utcak, ahol nemcsak, hogy europai embenek olvashato felirat nincs, de pl. kizarolag csak edenybolt van, ahol kilora lehet venni fazekat, bogret, kannat, mindent.

Egy masikban (ill. sokban) csak ruha van. Nem talaltunk egyetlen utcai penzvaltot se, ami nyitva lett volna 6 ora utan, ezert ATM-bol kellett penzt kivenni. Meg szerencse, hogy az volt. A varos kulso resze altalaban rendezett es tiszta, a belvaros a hires pink city, mocskos, budos, tehenek, birkak vonulnak, mindenfele betelkopet, hadd ne ragozzam.

El akartunk menni a Monkey tempelbe, de nem jutott mar ra ido, pedig utcan ujsagpapirba felszolgalt kajat ettunk es banant, de egy ekszeresz csak nem kopott le rolunk, igy megcsodaltuk a turistak altal nem latogatott mellekutcakat is. Aztan persze otthagytuk a kromnikkel alezust cuccaval egyutt es irany a Sri Laksmi templom, ami mint epulet szep, egyebkent vicces. Cellovoldeben szokasos festessel keszultek a szobrok es meg a dombormuvek istenalakjainak szemei. Kerek, jo feketevel kifestett bamesz nagy bogarszemek figyelnek mindenhonnan. Bemenni hidu modra kizarolag mezitlab, kamera nelkul lehet. Annyira komolyan vettek ezt, hogy meg a templom elott a foldon se lehetett a szandalunk, mert hogy nem adtuk oda a rendfenntarto eroknek, meg a fotocuccot se, es felvaltva mentun be a szentelybe, mig egyikunk a cuccra vigyazott. A mocskos foldrol is fel kelett veni azt az istennek nem tetszo labbelit. Az istenit! Gondolom, az se tetszett a magasabb, ez ezaltal a ruhatari eroknek sem, hogy igy nem fizettunk baksist az orzesert. Itt egyebkent mindenki mindig fizetsegre tart igenyt. Nemigen van ingyen informacio, es a meregdraga vonaton a sztyuvi is diszkreten odajon a vegen, hogy lehet neki adakozni. Koldushegyek vannak az utcakon, es aki ad penzt, arra szamithat, hogy 10 km-es korzeten belul az osszes tapizo, hangos koldus el fogja kapni. Az egyik kameruni utastarsunknak volt egy jo szovege a gyerekek szamara: te tul kicsi vagy meg ahhoz, hogy koldus legy. Na, ezt a szoveget felvettuk, es hasznaltuk, mikor kolykok leptek el bennunket. A nagyon nagyon nyomorekoknak azert diszkreten adakoztunk, nehogy a tobbiek eszrevegyek.

Luxus expresz, legkondis, negyfogasos etelt felszolgalo, sztyuvis vonattal vonultunk be Delhibe, megadva  modjat az utolso indiai vonatozasunknak.

 

5 komment

Jaipur

2008.08.17. 17:36 baphomet

Ma reggel luxusvonattal indultunk Jaipurba, Rajasthan fovarosaba. A vonaton a szokasos fagyasztas mellett (18-20 fokra hutottek a levegot, tehat be kellett oltozni) hoztak a teat ketszer es a kajat, ami zoldsegekbol es vega fasirtbol allt. kaptunk lapokat is,ezekbol megtudutk, hogy jol dontottunk, mikor nem mentunk Srinagarba. All a bal, utak lezarva, tuntetesek, cirkusz.

Itt csak tavaly robbantottak, jartunk is abban az utcaban, de most nyuginak tunik a helyzet. Megneztuk, ami belefert a napba, a palotakat ezen belul persze a Szelek Palotajat is. Minden epulet es az egesz varos kulonlegesen szep lenne, ha nem volna telekopve-szarva-pisalva, de konkretan. Nem tudom szavakkal leirni, milyen dzsuva van itt, milyen az, ahol egy nagyvarosban tehen- es birkahegyek vannak, iszonyu allapotban levo emberek es mocsok. Tenyleg el tudnam nagyon agyabugyalni ezt a bunko tarsasagot, akik minden erteket szetszarnak persze nemcsak itt, hanem ugy altalaban az egesz orszagban. Nepal utan kicsit faj Indiaban lenni, ez az igazsag. Zsuzsanak is ez a velemenye, jollehet osszesegeben erdekes az egesz. vANNAK OLYAN UTCAK, AHOL EGY ARVA (uhh capslock bennragadt az elobb) szoval egy arva latin betu nem volt, csak devanagari. Ez mar tenyleg a tomeny India, amihez nagy levegot kell venni. Nekunk sajna nem sok jut belole mar. Holnap meg Amber Fort, aztan maradek varosnezes es indulas vissza Delhibe, mert hamarosan overkill Budapestre.

Ja, aki jon es megnezi a Jantar Mantart, az utikonyvek ajanlasaval szemben ne fogadjon guidot, mert nem eri meg, egy kukkot nem lehet tobbet megtudni toluk, mint ami ki van irva az objektumokra.

 

2 komment

A fizika torvenyei 2

2008.08.17. 17:27 baphomet

Az is erdekes, ahogy epitkeznek. Levente mondta, hogy a legalja.hu -n van egy osszeallitas a munkavedelmi remsegekrol. Na, ittt Indiaban fel lehetne tolteni ezt az oldalt. Lattunk Lehben ket kotellel osszekotott marha nagy letran le-fol maszkalodni 2 emelet magassagban festoembereket, aki idonkent beleptek egy ablakresbe, vagy ki tudja, hova, es nem tudni, mi tartotta oket magasban. Aztan lattunk allvanyokat ossze-vissza kotott-drotozott bambuszbol, ahol nem volt ahul deszka csak a vekony bambusz es azon rohangaltak az epulet karbantartoi. Egyaltan, itt mindenre felmennek, nem szamit, hogy nincs egy rohadt korlat se, es a turiszt is magara vessen, ha nem veszi eszre, hogy a kovetkezo lepese a semmibe vezet. Birjak ezek a horrort, mi neha kevesbe.

Szólj hozzá!

A fizika torvenyei

2008.08.16. 19:02 baphomet

A fizika torvenyei lathatoan maskent mukodnek errefele. Mind Indiara, mind Nepalra jellemzo, hogy az aramot vize vezetik keresztul, vagy egyszeruen csak az uton (legutobb taxival mentunk at egy vastagg vezeteken).

Egy riksaban, amiben harman alig fertunk el, ok gyakran nyolcan-tizen utaznak. A motoron a szaris nok ugy utaznak a hatso ulesen, hogy oldalt ulnek zart labbal, nem kapaszkodnak, a labuk is lelog es sokszor gyerek is van az olukben. A ferj ugy vezet, hogy altalaban az o oleben is ul egy gyerek, es ossze-vissza kanyarodik, a no meg ul, mint a covek. Ki erti, hogy lehet az, hogy nem ropul le?

 A buszokon is hasonlo a helyzet. Az egy dolog, hogy a busz lathatoan tagulekony, mert egy kisbuszban egy ezrednyi ember van, de az ajto raadasul mindig nyitva, es aki ott all, az ritkan kapszkodik, legtobbszor ket kezzel keresgeli a penzet, es nem esik ki. A penzszedo ember fel-le ugral a buszrol (es -ra) menetkozben termeszetesen.

Mindenki harakol, kop, horog, hullik a csula, az ut mellett hugyoznak, kiszemetelnek a vonatablakon, ritkan latni csak kukat. Ez mondjuk csak annyiban ellenkezik a fizika torvenyeivel, hogy mindezek ellenere meg nem teljesen lepte el oket a mocsok es szemet (de azert majdnem).

1 komment

Changu Narayan, ujra Baktapur es persze Kathmandu es sajnos vissza Delhibe

2008.08.16. 07:17 baphomet

Eleg regota nem jelentkeztem, aminek a sok aramszunet, a baromi lassu net (sokszorbe se jott az oldal), no meg a Delhibe utazas az oka.

Ott folytatom, hogy a logos nap utan megint Bhakatapurba es onnan a gyonyoru vilagorokseges falucskaba, Changu Narayanba mentunk, ahol a foteren levo Visnu templom egyik oldala a 3. a masik a 4. szazadban epult. Valami egeszen nagyon nagyon... az a hely. Megneztuk a helyi talalekony ember aszek muzeumat egy tobb mint szaz eves paraszthazban, ahol egyebkent a csalad is lakik, meg neztunk meg tobb szaz eves rizst es egyeb fantasztikus otleteket, amivel le lehet huzni az odatevedo turisztokat. Csak 6 km-re van a falucska a varostol, de eleg sokat kacskingozik oda a kisbusz (amibe ugy kell magunkat behajtogatni a kis ulohelyekre, hiaba,nem nagy feher ufokra terveztek itt a jarmuveket). A Zsuzsa alig tudta abbahagyni a nevetest, mikor az egyik megallonal, ahol lattam, hogy egy kamasz kolyok kitartoan integet, visszaintegettem neki, mert o viszont azt is eszrevette, hogy ez a fiu elotte a buszon volt, elottunk allt, es egy lanynak csapta erosen a szelet, es nyilvan annak integetett. Na mindegy, a lany figyelemre se meltatta, en viszont integettem neki, hehe.

Bhaktapurban megint adtunk az elvezeteknek, mert a regi foteren - szemben az egyik legregebbi es legszebb templommal -  a draga Peacock vendegloben ettunk, majd nezelodes utan huztunk vissza Kathmanduba, nehogy megint porul jarjunk. Addigrta persze megjott a szokasos monszun eso is.

Este megint a Full Moon-ba mentunk gyalazatosan sokat fizetve enni-inni, de ez olyan jo hely. Nemcsak ulve, egyenesen fekve is lehet ott doglodni. Pecsen is jo volna ilyen hely, lehet, hogy a Zsuzsaval nyitunk egy ilyen kocsmat, vagy kavezot.

Utolso egesz napunk vasarlassal es nezelodessel telt, Kathmanduval nem lehet betelni. Kimentunk megint Bodhnathba, a nagy Buddha sztupahoz, es szomoruan gondoltam arra, ami be is kovetekezett, hogy el kell jonnunk, mert letelt az idonk.

A szallasunkon keszsegesen elinteztek a buszjegyunket, a szallodatulaj a sajat nagy dog kocsijan vitt minket a buszpalyaudvarra (na nem ingyer persze) es tett fel bennuket a buszra. Csak eppen at felejtette el elarulni, hogy a jegyunk nem a hatarig, hanem Bairawaig szol, es onnan meg el kell mennunk Sounauliba. Ez nem is lett volna akkora gond, ha nem szakadt volna az eso. Ejjel tobbszor tevedtunk utlezarasokba, ezzel mintegy 4 oraval nott a menetidonk. Kozben lehetett menni a dzsungelbe pisilni, nagyon egzotikus volt ez is, nem mondom. Sometimes tiger.... - jutottak eszembe tavalyi guidunk szavai. Szerencsere tigris nem volt, volt viszont nagy sar, egig ero fak, bozot es minden csupa  viz. Allatokat a sotet miatt nem nagyon lattam, ugyhogy lehet, hogy volt eppen tajger is, csak nem helozott be.

Errefele nincs csatornazas, ugyhogy ha mar kis eso esik, folyokka alakulnak az utcak, nagy eso eseten pedig tengerre. Igy volt ez most is. A buszunk raadasul lerobbant, es at kellett szallni egy masikba, amibol Bairawaban kiraktak. Na, akadt is mindjart ket vallalkozo riksas, hogy elvisz bennunkewt Sounauliba, elvegre az olyan kozel van. Kozel persze, autoval, de nem cangas riksaval. Egy szo mint szaz, a hatizsakjainkra es rank is omlott a viz 40 percen keresztul a szakadt ponyvaju riksan, en kiabltam veluk, hogy hazug disznok, ez baromi hosszu ut es mindenunk szarra azik. Szoval azottan es duhosen sikerult odaerni a nepali hatarhoz, ahol vadliig ero vizben kellett volna begazolnuk a bejaratig, ha nem sikerult volna ugyesen leugrani a riksarol a hivatal kuszobere. Gratulalni tudok nekik, hogy ilyen ugyesen oldottak meg a turistak fogadasat. Ott bent persze nem all a viz, mit is foglalkozzanak azzal, hogy a kuncsaftok hogy jutnak be. Azzal meg vegleg felhuztak, hogy az egyik vacak papirjukat, amit erkezekor adtak, nem talaltam es fizettetni akartak emiatt. En meg kertem szamlat, es akkor rogton nem kellett fizetni. Erdekes.

Gorakhpurba busszal mentunk. Olyan busszal, amit ezer szazalekos kihasznaltsaggal mukodtetnek. Annyian voltak rajta vegul, mint nalunk egy hosszu vonaton. Egyszercsak azon kaptam megam, hogy ketten ulnek a vallamon, a nyakaban egy gyerek van, aki az anyja eppen szoptat, az olemben ket fekete, tele karkotos gyerek, az egyik 3, a masik egyevesfele. Az anyjuk csak nagy nehezen tudott leulni a csecsemo testverukkel, mert itt a ferfiak nem adjak at a helyet az istennek se. E mindekozben total vizes voltam, mint aki uszodabol jott (ahol ruhaban uszott).

Na, igy ertunk Gorakhpurbba, ahol szerettunk volna valami szuper jegyet Delhiig, hiszen egy ejszaka egy kontinensnyi utat kellett megtennunk. Csak a sleeperre volt jegy, ugyhogy megint a helyi erokkel utaztunk, vegulis nem kenyelmetlenul, es kozben persze szaritkoztunk is. Megismerkedtunk ey kameruni fiuval, aki mindenfele afrikai lehetetlen tortenetekkel es varazslasokkal szorakoztatott bennunket es beszamolt valasztott hazajaban szerzett serelmeirol is. Mivel fekete, ezert allandoan hatranyos megkulonboztetesben van resze annak ellenere, hogy tok kulturalt, tanult kinezete van, es nem csak kinezete, tenyleg ertelmes is. Erdekes volt, hogy osszcucca egy India today ujsag volt. Igy kell utazni, nem am egig ero konehez hatizsakkal. Ult meg veluk egy helyen egy fiatal muszlim paros. A no eloszor total be volt fuggoyozve, de ahogy engedett fel a levego, levette a szemellenzojet, es elvihogott, sajnos kis alvas utan mar hajnaltol is. A testvere vagy a ferjenek a testvere lehetett az a kolyok, aki fent aludt, es a Zsuzsa szolt, hogy kicsit felelmetes, mert nyitva volt kozben az egyik szeme. Olyan olt, mint egy hulla. A Zsuzsaval egy szinten egy szakallas muszlim aludt, aki szinten nagyon keszseges volt velunk, mindig bemondta, ha kerdeztem, hogy hol vagyunk, kert nekem teat, es elmondta, hogy a vonaton megsaccolja, hogy merre lehet Mekka,es ugy imadkozik a haltizsakjabol elovett kis szonyegen. Nemreg ertunk vissza Delhibe, ahol korabbi szallashelyunket foglaltuk el ismet. A Zsuzsa meg alszik, en meg itt a kozelben verem a billentyuzetet (nem a legjobb allapotban van, ezert es az angol nyelvu kiosztas miatt vannak is leutesek). A becsekkolasnal vettem eszre, hogy nemcsak lefenymasoltak az utlevelunket, hanem mikor mindennel keszen voltunk, a recepcios egy kis tablara kretaval szamokat irt, es feltartotta, mint a filmezesnel a csapot. Kerdeztem, hogy most mi is tortent. Erre azt mondta, hogy foto. Szoval ott volt egy kis webkamera, es fotot keszitett rolam, kis tablaval, mint ahogy a rendorsegen szoktak. Aranyos szokas, nem mondom. Na, mindegy, nem zavar, hogy figyelnek, csak egesz nyugodtan, lenyeg, hogy ne lopjanak tolunk.

Holnapra Jaipurt tervezzuk utolso kirandulaskent, aztan egy kis Delhizes, es sajna utana indulas vissza, Mo-ra. Meg tudnek maradni, mi tobb, ezt az eletformat jo sokaig el tudnam viselni. Csak akadna hozza szponzor...

1 komment

Shopping

2008.08.11. 19:23 baphomet

Zsuzsa reggel kijelentette, hogy eljott szamara a fuggetlenseg napja, es ma ki se akarja tenni az utcankbol a labat, csak shoppingolni akar es egyetlen Buddha- es Shivafejet se kivan latni. Vegulis nekem is volt nemi lemaradasom a vasarlasok teren, ugyhogy en tenyleg shoppingoltam, a Zsuzsa pedig jo sokaig fekudt, mert megint gond volt a gyomraval. Moatanra mar Ok-nak tunik a helyzet, pedig kisse erosre sikeredett a Tibet-Himalayan Guest houseban megrendelt dhall bat.Vettunk mindenfele tobbnyire felesleges dolgot, de otthon biztos erdekes lesz. Holnap megint nekimegyunk Bhaktapurnak, mert Changu Narayant meg nem lattuk, aztan shopping folyt. kov, mert napjaunk fogynak itt a szep Nepalban.

Este a szokasos kis tarsasaggal, Mahendraekkal ertekeztunk, mikozben ok szivtak a Himalayabol szerzett fuvet francia barataikkal egyutt. Mikor elmentek, akkor kaptuk meg vgre a kajankat, es mondtam is Zsuzsanak, hogy fujja le azt a kurva marihuanat az asztalrol, hogy normalisan ehessunk.

4 komment

Bhaktapur, monszun

2008.08.10. 17:25 baphomet

Tegnap Bhaktapurba jartunk. Egyike a kedvenc varosaimnak. Tomeny kozepkor es a varos kozepen levo Durbar sqarerre nem mehetnek be az autosok, szoval itt legalabb nyugodtan lehet bamulni. Mentunk is rogton kedvenc kis kavezomba, a regebbi foterre, ahol a kis templomalaku hazikoban az emberek oriasnak tunnek. Nem semmi kornyezetben ebedeltunk, itteni mercevel szamitva csillioert (ez azt jelenti, hogy 2000 Ft alatt). Bhaktapur legalabb harom olyan fantasztikus terrel rendelkezik, mint Kathmandu es Patan, na meg dobbenetes hazakkal. Itt nem rendkivuli, ha valaki olyan hazban lakik, aminek az ajtajat (ami persze szinten kicsit regi) kooroszlanok orzik a kozepkor ota, es olyan faragott ablakbol nez ki, ami egyenkent a vilagoroksegresze kellene, hogy legyen (remelem, az is).

Zsuzsa megallapitotta a nagy napsutesben, hogy milyen mazlink van a monszunnal, alig esik az eso. Sajnos ezt a muzeumban megcsodalt Indra isten meghallhatta, mert 6 ora utan olyan esot zuditotta nyakunkba, hogy atttol kodultunk. Kisse fogyatekos modra estunk neki Bhaktapurnak es nem kerdeztuk meg, hogy mikor megy vissza az utolso busz (egyebkent 40 rupia a buszjegy, 800 rupia a taxi). Termeszetesen 6-kor mar elment az utolso busz, ugyhogy az egyik sorfor javaslatara mentunk kicsit a baromi nagy esoben (o persze azt mondta hogy nem sokat), na sokat mentunk, mert elmentunk a masik faluba, es kozben total elaztunk. Bokaig ero vizben tocsogtunk a szandalunk teljesen szetazott, a Zsuzsa utlevele, a dollarok, minden csupa viz lett, nemkulonben mi. Aztan egyszercsak megjott a busz, egy kis csoffadt roncs tele emberrel,es tok vizesen feltuszkolodtunk ra. Szerencse, hogy ne faztunk meg, mert rankzudult a huvos szel, igaz, hogy a ranknehezedo testek idonkent vedtek is bennunket a hidegtol. Most nem tudom pontosan, hogy csak ugy viszket a fejem, vagy szereztem tetut is, mert azt itt lehet (mindenhol latni egymast tetveszo, hosszu haju noket, akikbol a buszon is volt). Na, megerkeztunk a Ratna parkhoz, amitol par percre lakunk, de termeszetesen mivel nem volt aram sem, a toksotetben nem talatuk meg az utcankat, es ossze vissza kodorogtunk a zuhogo esoben. Nekunk mar mindegy volt, mert vizesebbek nem tudtunk lenni. Aztan egyszercsak eluntuk a horrort es beszalltunk 50 rupiaert a taxiba, ami vitt bennunket vagy 50 metert a szallasunkig. Ez volt a white skin, na meg az idiot-tax. Orult is a taxis. Jo, hogy uj helyre koltoztunk, mert itt tudtunk melegben furdeni, es igy nem is faztunk meg, vagy legalabbis meg nem erzunk ilyesmit. Ma pihenosre es szaritosra vettuk a figurat, es eges nap muzeumoztunk, meg parkokban setaltunk es bamultuk Katjmandut, amit nem lehet eleget.

Egy sotet taxisnak koszonhetoen megneztuk a Baleju parkot meg egy szep kolostorfelet, mert az istennek se talalta a fekvo Visnu templomat, igy en lattam legalabb uj dolgokat, viszont kar, hogy a Zsuzsa nem latta a fekvo Visnut, de ami kesik, nem mulik.

Most indulok megenni a neten rendelt Dall bathomat, amit kizarolag az en izlesemnek megfeleloen keszitenek el. Hat, igy nyaralunk itt,kerem szepen.

Ja, meg annyit, hogy voltunk a suketnema pincerek altal uzemeltetett, kivalo es draga The Bakery etteremben, ahol degeszre ettuk magunkat sult hallal. Jo lenne, ha nalunk is lenne ilyen kezdemenyezes. Megbecsult munka a suketnemaknak. Itt ezt az ettemhalozatot nem a sajnalat es szanalom tartja eletben, hanem ez itt egy jo helynek szamit, es a csaladnak esemeny, ha ebbe a viszonylag tiszta konyhaju es dizajnos etterembe jon mutogatva rendelni es jokat enni. Tavaly ezt anno megirtam egy suketnemakat tomorito szervezetnek, de valaszra se meltattak.

3 komment

Bodhanath es Pashupathinath

2008.08.08. 20:19 baphomet

A cimben szereplo ket szep helyen jartunk ma. Neme mindez ismetles, de hat pont ezert jottem ide, hogy ujra lassam ezeket a helyeket. A nagy Buddha sztupa a sok korben keringo szerzetessel es mindenfele neppel, na meg a kolostorok, az Om mani padme hum-feeling nekem megunhatatlan. Ha ott kellene egy evig bamulni ezt a helyet, szerintem az se lenne nagy buntetes (csak legyen kozben gyors a net).Eppen valaki lelki udveert ment a puja ezerrel, allati hangerovel, de ezt inkabb videon mutatnam meg az erdeklodoknek, mert leirni eleg nehz a hangszerelest. Aki hallott tibet szertarasi zenet, az kb. kepben van. A volt szallasunkrol az egyik pincerkedo illeto kisert bennunket egesz nap, es megmutatott egy hazat is, ahol a helyi hires samanneni lakik, akinek voltunk a samankodo helyen. A neni sajnos nem volt otthon, de fotokat lattunk rola a falon. Hat elkepzelheto, hogy eleg hidegrazosan tudja eloadni magat, ha belejon a transzba.

Aztan mentunk Pashupathinathba, ahol a fo latvanyossagot, az aranytemplomot persze nem lathatjuk belulrol (amiben csak egy nagy lingam van a kisornk elmondasa szerint), de bejutnunk se volt egyszeru. Itten dul a vallasi rasszizmus. Szamos kapun csak a hinduk lephetnek be, a tobbin pedig white skin tax-et szednek, azaz a turistanak kinezo arcokat leszedk 250 rupiara. Annyi lehet tudni, hogy ez a belepo este 6-ig letezik aztan ingyenes a belepes, de itt azt jatszottak el, hogy csak 7-tol van ez, es erre pataliat csaptam, hogy hazudnak, meg hogy a turisztrendorsegen fogom en ezt szepen bejelenteni, es akkor odalesz a jo kis allasuk. Azt hiszem, meg is teszem ezt, mert marhara unom a genya, idegenlehuzos embereket. A vita kozben egyszercsak raneztem az oramra, es rajottem, hogy csak 20  percet kell eltiolteni, es akkor az o szoveguk szerint is bezar a penztar, igy aztan otthagytuk oket, majd kisvartatva visszamentunk, mire mar el is voltak kotrodva onnan a vamszedok.

Lattuk a nagyheyket is egy kicsit, tavolrol, homalyosan, de lattuk (felhok kozul epphogy elobujva), ami a monszunban nagy szerencse.

Azt hiszem, maga a Shiva rendezte nekunk a cirkuszt a jegyszedo disznokkal, mert ha idoben be tudunk jutni, akkor nem latjuk, hogy 7 orakor olyasn puja kezdodott, amihez foghatot Varanasiban se lattunk. A Shivanak oltozott fickok  ugyan nem voltak olyan aranyruhasok, mint Varanasiban, a Bhagmati folyo nem is hasonlithato a Gangeshez, Pashupathinath meszsze nem olyan meretu, mint a varanasi gatrendszer, de a szertartas sokkal szebb es valami egeszen fantasztikus volt. Az emberek transzba estek, tancoltak, tapsoltak, elo zene volt, az egesz kornyek tiszta, szep, szoval, nagyon, nagyon...

Egy orat kellett velem kibirni ott, mert nem jottem le a vege elott, es utana meg persze meg kellett nezni velem a kotelezo halottegetest is, ami szinten ott folyik. El tudom kepzelni, micsoda szertartas lehetett, mikor megoltek a kiralyi csalad nagy reszet a nepaliak altak kedvelt kirallyal, Birendraval egyutt, es az egesz csapatot ott egettek el. Nagy gyasznap volt, ahogy a heyiek meselik.

Talalkoztunk itt egy fura figuraval (eggyel???), szoval, egy kulonosen sulyossal, aki erdekesen tancolt szurrealis jelmezeben a pujan, a videon o is meg van orokitve.

Zsuzsa jobban van (lekopogjuk), es ma a napot lezarolag a hippihelyen, a Full Moonban fejeztuk be vacsoraval, sorrel es Colaval. Jo kis hely, parnakon ulos, fekvos, kisasztalos, Manu Chao-s.

Remelhetoleg megint sikerul kis csoffadt busszal occsoert utazni a helyiek oleben. Szerejuk mi ezt, mert olyan erdekes (csak a najlonszari szagat tudnam feledni...)

 

3 komment

koltozes masik szallasra

2008.08.08. 08:08 baphomet

Szallast valtottunk eppen mert a regiben elromlott a vizvezetek. Ugyan kaptunk egy vodor vizet, hogy a nyalkas oldalu seggmoso edennyel lelocsolgassuk magunkat, de ugy latszik ennyire meg nem vagyunk nomadok, hogy ezt roleralnank. Tehat elmentunk egy 5 meterrel arreb levo, kicsit dragabb, de meleg vizes hostelbe. Zsuzsa tegnap lazas is volt, mar csak ezert is fontos volt a valtas. Kozben felsoleguti fertozes diagnosztizaltunk nala, es raallt a gyilkos doxyra. Remelem, orvos nem olvassa a blogot.

Tegnap kivalo - nem csipos - dhal batot ettunk, most is azzal nyitjuk a napot. Kezdunk szokni a vekony nepali szakacskonyv kinalatahoz.

 

Szólj hozzá!

Kathmandu, Patan

2008.08.07. 17:54 baphomet

A tegnapi es a mai nap bamulassal telt. It Durbar sqarenek hivjak a palotak es templomok teret, amiket tobb szaz eve epitetek. Vannak koztuk 13. es 14. szazadi epuletek. Rettenetes, hogy a forgalamt beengedik Kathmanduban, es mindent telefujnak az autok es motorok, na meg nyugodtan nezelodni se lehet. Azert persze nagyon klassz az egesz, kulonosen Patan. India csak jelenthet Nepalhoz kepest - sajnos ez a korabbi nezetem megerosodott. A cuccok teren is igy van ez. Ami Indiaban jol nez ki (ruha, csetresz, akami), az Nepalbol szarmazik, es itt sokkal olcsobb, a valasztek is nagyobb, az emberek normalisabbak, nem annyira lehuzosak, kevesebb a keregeto es agressziven arulgato sotet arc. Van ilyen, de kevesebb.

A templomokban lehet fotozni, nincs akkora dzsuva, nem szarjak tele az utcat, szoval zenelni lehet a kulonbseget, az izlesukrol nem is beszelve.

Voltunk kislamak pujajan, mindenfele kis zugban, ahol aranyozott, vagy egyszeruen csak pazarul faragot fahazakat nezegettunk, szoval nagyon jo most ez a szelesvasznu mozi es a szag se banto legtobbszor.

Altalaban helyi busszal kozlekedunk szinte 0 rupiaert.

En total egeszseges vagyok (ezt lekopogom), viszont Zsuzsarol ugyanez nem mondhato el. Eloszor fosott, aztan napok ota a gyomra faj, neha hanyt is. Most is az agyban fekszik es a lazat meri. Nagyon remelem, hogy dolgozni fog az indiai gyogyszer, na meg hogy vegre hallgat ram, hogy hogyan szedje a gyogyszert, mit egyen es igyon. Nehezen birok vele egyelore, mert nagyon onfeju, pedig nem ismeri az itteni betegsegek es gyogyszerek termeszetet.

 

2 komment

Sztrajk

2008.08.05. 08:58 baphomet

A sztrajkrol jutott eszembe: Errefele komolyan veszik a sztrajkot. Ha valamelyik tarsasag, vagy akar foglalkozasi csoport valami miatt berag, pl. a gangeszi csonakosok a rendorokre, mert tul nagy sarcot szedtek toluk parkolas cimen, akkor az egesz csapat leall, es kimaradt profit ide, vagy oda, addig sztrajkol, amig eredmnyt er el. Ket hete nem lehet aq Gangeszen csonakazni, es nincs az a penz, amiert valamelyik csonaktulajt ra lehetne venni arra, hogy megtorje a sztrajkot. Hasonlo a helyzet Nepalban is. Ket napig egy egesz orszag all le 6 oratol, mert ha nem van hirdetve, akkor azt be kell tartani. Van persze egy gyanum, hogy ennek hattereben az is huzodhat, hogy a sztrajktoro estere mar alulrol szagolja a Gangeszt, vagy egyeb nem kellemes dolog tortenik vele, tehat erosen nem eri meg szembemenni a kozakarattal.

Szólj hozzá!

Erkezes Nepalba

2008.08.05. 08:18 baphomet

Wordpadben irom meg eloszor a szoveget, mert gyakran elszall itt Kathmanduban az aram.
Na, szoval, ott folytatom, hogy fustos cuccainkat osszepakolva tovabballtunk mi is este Varanasibol Gorakhpurba. Nagy nehezen meglett, hogy melyik vaganyrol indul a vonatunk es kozben felszedtunk ket utitarsat? egy francia fiut es egy angol lanyt, akikkel aztan Kathmanduig egyutt utaztunk. A csapat rovid idore kiegeszult egy Pokharaba keszulo uj zealndi fiuval, meg egy chileivel fazonnal is, szoval idolegesen nemzetkozive duzzadtunk.
Gorajhpurig 1. osztalyon utaztunk, ami azt jelenti itteni mertekkel, hogy ugyanolyan koszos minden, eger is van, viszont a kocsit total lezarjak, csak a rendorok es a katonak tudtak bejonni, ok viszont szamolatlanulk jottek, tettek fel hulye kerdeseket ezerszer, igy aztan jol meg  voltunk vedve. A csomagjainakt mindenesetre nem kellett szemmel tartani, mert csak az eger tehetett bennuk kart. Olyan volt az egesz, mint egy borton. Aztan Gorakhpurban kerestunk egy irodat, ahol igertek, hogy nagyon rendes busszal visznek bennunket fejenkent 700 rupia korul Katmanduba, neg fotot is mutattak egy feher buszrol, ami nem akart meg szetesni, es persze, hogy vegul nem olyannal vittek, hanem ehy lerobbanttal, amit raadasul teleraktaj mindenfele egyeb csomagokkal. Talan a helyi kabitoszermaffianak is dolgoztak.
Sounauliban megvaltozott a helyzet. Mondjuk annyiban nem, hogy rengeteget kellett megint adminisztralni, de a vizum most mar nem egysegesen 30 dollar, hanem a kethetre szolo 25 a hosszabb idore szolo 40 dolla. Na mindegy, megvettuk a kethetest, es nagy toszorges utan vegre mehettunk tovabb. Mewg szerencse, hogy rakerdeztem a szerveknel, hogy mi a katmandui helyzet, mert igy megtudtuk, hogy ketnapos sztrajk van, es du. 8-tol le vannank zarva az utak. Ezt persze a kocsog utazi irosasok nem mondtak, nehogy mar ne kelljen vesztegelnunk foloslegesen. Sounauliban aztan megint rakerdeztem, hogy igaz-e ez a hir, mire vegul kinyogte a ficko, aki a jegyet intezte, hogy igen, igaz, es ezert vagy ott alszunk Sounauliban (ami egyebkent egy paras, meleg koszfeszek), vagy ejszakai busszal megyunk tovabb. Az utobbit valasztottuk. Ejjel tobbszor megalltunk, hogy mindenki kedvere ehessen a koszlott utmenti ettermekben (mi elotte a francia-angol parossal kibertunk egy szobat, ahol legalabb zuhanyozni tudtunk a tovabbi tortura elott, meg rendesnek hato, amde megis eleg ocska etteremben ettunk is valamicsket), es megcsodalhattuk, hogy a helyi erok milyen rutinosan csulaznak, krakognak, kopkodnek egyfolytaban, hogyan pisalnak-tojnak mindent tele, hogy szemetnek ossze minden letezo helyet. Itt lathatoan mindenkinek rohad a tudeje, allandoan harakolnak es kopnek undoritoan.
A busz belseje is tele volt gyanus oriascsomagokkal, amiken at kellett maszni a helyunkhoz. A ulohelyeket torpekre mereteztek, alig fert el a labunk. A folyosora se nagyon lehetett kipakolodni, mert ugye egyreszt ott voltak a csomagok, masreszt a csomagokon ult egy flodig ero rasztahaju szent ember a keves lepedojevel, es idonkent ra is fekudt a csomagra, meg neha kicsit a labfejemre, ha megis kiraktam zsibbadt labamat. Hat igy telt a masodik ejjel. Most kialvatlanul netezgetek azok utan, hogy kivedtunk tobb lehuzos diszno taxist, es megerkeztunk kathmandui szallasunkra, a tavalyrol jol ismert Tibet Himalayan Guest Houseba. A szallast ugyanannyiert kaptuk, mint tavaly, de annyi valtozassal, hogy kozben sikeresen elromlott valami a hazban, es mikor total habos voltam, elment a viz. Azt mondtak, hogy 10 perc mulva lesz, de en ismerve az itteni 10 perceket, inkabb ket fel uveg maradek asvanyvizunkkel lerendeztem a furdest, es indultam Surendrahoz reggelizni a tetore. Itt talalkoztam masik regi ismerosommel Rajendraval is, akivel kielemeztuk a legujabb politikai helyzetet, a sztrajkokat es egyalatan a valtozast Nepalban. O meg bizakodo, hogy az uj, maoista tobbsegu parlamenttel jobb lesz. Abban lathatoan konszenzus van, hogy a kiraly elzavarasa hlyes lepes volt. Nagy kerdes, hogy mikor normalizalodik itt ugy a helyzet, hogy nem kell minden nap zavargaroktol es sztrajkoktol tartani.
Most nagyajbol lotyoges, mosodazas, varosnezes lesz a program es persze vegre agyban alvas.

1 komment

Varanasi by night 2, ketten maradtunk

2008.08.03. 16:10 baphomet

Jol teltek a napok Varanasiban leszamitva a hullaegetonel levo szallasunk levegojet. Egyszer erdekes volt itt lakni, mivel a tetorol premier planban lattuk a halottegetes osszes fazisat, es nem jottek oda, hogy tilos fotozni meg filmezni, ill. sok penzert lehet, es nem magyaraztak minden okorseget a vallasrol, szokasokrol, es  ami eppen eszukbe jutott a keretlen idegenvezetoknek, akiknek talan a nevuk leirasa is nagy kihivas egyebkent. Kicsit tele vagyok a sok ontelt amde igen primitiv embertol, akik nagyon buszkek a hazajukra, a vallasukra, csak eppen nem tartanak semmit tisztan, mi tobb, mindent osszeszarnak, szetdobalnak, tonkretesznek. Vedd le a cipodet minden egyes Shiva lingam elott, csak eppen szarban-mocsokban kell jarni, mindenfele otvaros ember laba nyomaban. Hat ezt kicsit nehez toleralni. Na meg azt is, hogy mindenert, ertsd, mindenert penzt kernek (pontosabban kovetelnek). Utbaigazitasert, folyobol kifogott kishalert, de azert is, hogy a hulyegyerek visszadobalja oket a Gangeszba a feherembertol penzt kernek. En persze meg szoktam nekik mutatni az iranyt.

 

 

 

 

 

Shiva lingam (no meg yoni)

bővebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Yonic_symbol

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap a nap lofralassal telt, megittuk Zsuzsaval eletunk legfinomabb lassijat a Shree cafeban. Azota sajnos kicsit fosunk. Talan meg Coca colaval meg nemi dietaval meg tudjuk szuntetni a problemat, de ha nem, akkor bevetjuk a kivalo indiai fosas elleni szereket. Koran, mar 10 ora fele a szallason voltunk a fenti ok miatt, aztan mivel senki nem akart setalni, vesztemre egyedul indultam utnak. Nem tanultam sajnos abbol, hogy a napkozben bekesen meditalo-alvo csoffadt kutyak ejjelre kicsit megvadulnak, odajonnek az emberhez, meg civakodnak. Bele is tevedtem egy ilyen kutyafalkas sotet sikatorba, ahol a helyiek el is zavartak a kutyakat, csakhogy azok osszekaptak es megvaditottak a kozelben acsorgo nagy fekete tehenet. En ebbol annyit erzekeltem, hogy mikor mentem visszafele, mogottem utemes kopogo zajt hallottam. Gondoltam eloszor, hogy a kozeli gyerekek rohannak fele hatulrol, de mire ezt vegiggondoltam, mar ramkiabalt egy oregember hindiul, akit valahogy sikerult megertenem, hogy huzodjak felre, ha kedves az eletem. Na be is ugrottam villamgyorsan egy falmelyedesbe, malterra valtoztam es lattam elottem elrohanni a megtermett szarvasmarhat elore szegezett szarvakkal. Valami olyat mondott az oreg, hogy You were very lukcy, es ezt akkor rogton en is igy gondoltam. Annyira megijedtem, hogy baromi gyorsan igyekeztem vissza a szallasra, es ezert el is tevedtem a sikatorban. Kierten a foutra, ahonnan viszont nem talaltam vissza. Lenyeg a lenyeg, hogy vegul annak remenyeben, hogy az illeto selyemuzletet masnap meglatogatom, elkalauzoltak a szallodaig, ahol megkonnyebultem szivtam a hullas fustot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma bucsu volt Varanasitol, ami ettermezest (kedvenc helyunket Jimmy Hendrix indiai alteregoja tartja fenn) es ghatnezest jelentett, na meg kis shoppingolast is. Aztan Levente elbucsuzott, felult egy riksara, es holnapra mar Delhiben lesz, aztan holnap ejjel indul haza. Tehat ketten maradtunk. Most megyek is pakolni, mert lassan mi is kicsekkolunk, aztan indulas hosszu utunkra, amelynek vart vegallomasa Kathmandu lesz. Remeljuk,minden OK lesz es onnan jelentkezem.

6 komment

Varanasi by night

2008.08.02. 11:46 baphomet

Tegnap este ugy gondoltuk Leventevel, hogy meg gyerek az ido, es elindultunk egy szal videokameraval es fotocuccal a nagy halottegeto gathoz a sikatorokon keresztul.Nem tettuk jol, hogy ures kezel indultunk, mert a napkozben felhullan szendergo, csoffadt kutyak feleledtek, es idonkent nekunk is akartak tamadni. Az egyiknek fura, vigyorgo kepe volt, a fejet is ferden tartotta, habzott a szaja is talan, szoval, nem biztos, hogy nem volt veszett. Ettol azert beszartunk kisse, mert eleg lett volna ha baratsagbol lenyalogat bennunket. Sikerult a fotostaska szijjaval tavoltartani, es surgosen botot kerestunk a sotetben. Ja, a sikatorok: ket vallnyi szelessegu, koszos kis utcak, teleszarva, ketoldalt magas hazak, tele szemettel, kacskaringos, kanyargos, sotet, az emberek a foldon, ajto elott, ablakparkanyon alszanak, az allatok az ut kozepen is.

Mivel a helyi, unneplos tomeg narancs-voros osszeallitasat hordtam eppen, es egy ocska botot tartottam, az egyik zarandok egy kivalo bambuszbottal ajandekozott meg, amin karacsonyfagirlandok es muviragok voltak. Ja, elotte egy darabig egy nagy kovet is vittem a kezemben, hogy tamadas eseten bevethessem. Na, szoval igy mentunk at tobbkatonai csekpointon, ahol az aranytemplomot oriztek a katonak ejjel-nappal. Volt is nagy mulatsag.

Sok ido mulva odaertunk a Manikarnika ghathoz, a nagy halottegetohoz. Termeszetesen azonnal le akartak bennunket venni, jottta figura, hogy ove a templom, csak nyugodtan fotozzunk, meg menjunk vele a hullaegetohoz, de mi elkulduk, mondvan, hogy ugyan, mi itt mar sokszor voltunk, nem turisztok vagyunk, mikor vegre eloldalgott, akkor kozelitettuk meg a celt, a nagy hullaegetohelyet, de hat persze, hogy ott is elkaptak bennunket egy kis suska remenyeben. Egeszen kozelrol lattuk a halott ember fejet egni, kb. 1 meterrol, mar amennyire a nagy fustben latni lehetett. Nem sokaig birtuk, mert iszonyat volt a levego.

Ja elotte, a szallasunknal levo kisgatnal is neztunk hullaegetest, ami azert volt erdekes, mert a halott neni (az egyik ficko szerint 110 eves) laba kilogott a tuzbol, es a labszarcsontjain logott a meg el nem egett labfeje, amit premier planban lattunk.Aztan persze azt is belekotortak a tuzbe. Hat, nem volt semmi egy latvany.

Ma vasarlas volt delelott es nagy eves, es most csekkoljuk a nepali helyzetet, mert meg kene venni oda a jegyet, ha a politikai hlyzet is megengedi. Ugy nez ki, hogy igen, csak ne kiabaljuk el. Aztan ghatnezes lesz, puja meg a szokasos itteni programok (Gangeszen csonakazas). Varanasi egy jo hely.

 

4 komment

Varanasi

2008.08.01. 19:17 baphomet

Ma reggel jo sokaig aludtunk a fustben. A legkondi, ami nem nagyon hatekony hutesugyileg, rendesen fujta be a hullaegetotol a fustot, ugyhogy reggelre tele volt a hajunk-borunk nagymamakkal es nagypapakkal. Az elektromos krema is nyomta a fustot, nagyuzem van. Mindenunk budos kisse, de egett hus- es hajszag eredekes modon nincs.Tavaly erre azt mondta a nagygatnal az egetomester, hogy God Shiva es Mother Ganga miatt van ez igy. Egyszeru valasz, nem?

Sarnathba mentunk autorikshaval, a megvilagosodott Buddha kinyilatkoztatasanak helyere. Nagy giccsre keszultem a tavalyi Lumbini utan (ahol Buddha szuletett es minden nacio odatette a maga igen giccses templomat). Itt nem volt annyi giccs, de latnivalo se sok. Megneztuk a Buddha templomot, ahol kivalo konyvek kaphatok, meg lattuk kivulrol a Buddhista Muzeumot, mert persze hogy ma zarva volt, es vegul nem vettunk 100 rupias jegyet a terdigero romokra, amiket viszont kivulrol is jol lattunk. Azert meglatogattuk a tibeti es a japan templomot - ezek jok voltak.

 

 

 

Sarnath

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez is ott van.

 

 

 

 

 

Utunk pedagogiai resze kiteljesedett, amikor a riksas, akivel megalkudtunk az arban utkozben beprobalkozott, hogy emeljen, es persze nem sikerult neki, aztan miukor visszaertunk, es az osszegen felul adtam neki egy tizest, mondvan, hogy jol viselkedett kesobb, akkor ezt visszaadta es tobbet kovetelt. Na erre sarkon fordultunk, es johetett nyugodtan utanunk, nem kapott egy kanyilo vasat se, meg a tizest is szepen elraktam. Ugyanigy jart a sokat kero festekarus is. Probalom nevelni ezt a tarsasagot kb. olyan hatekonysaggal, mint otthon a gyerekeket.

Delutan jo kis ebed vagy mi utan indultunk koncertre. Ez a sikatroban levo hangszerboltban volt megtartva, ahol osszesen negyen hallgattuk a klasszikus indiai zenet, egy ragat es egy nepzenebol koltott valamit. Egeszen jo volt, de tenyleg, es hogy Varanasiban tortent mindez, az mar szinte hihetetlen.

 

 

 

 

A koncert csak nekünk...

 

 

 

 

Talalkoztunk egy elszalllt arccal is, aki kioktatott bennunket, hol lehet kapni bhanget (az itteni legalis marihuanat), na meg meselt mindenfelet erdekes orosz akcentussal. Elmondasa szerint o egy vilagpolgar, nem szarmazik sehonnan (a SU-bol szarmazik) es anyuka lengyel, apuka komi (tehat rokon nyelvet beszel), o maga meg egy nagy szinesz, de mi elveztuk az eloadast. Levente meg budos barna cigiket is kapott tole ajandekba, Zsuzsanak pedig segitett alkudni, ill. raszolt az arusra, hogy ne akarjon tole sok penzt. Az areusnak megfogta a hasat, es azt mondta, hogy mar ugyis eleg dagadt, mit akar meg tobb penzt.

 

 

 

 

Vizibivalyok a Gangában

 

 

 

 

Ja a dagadtsag: mindenki fogy korulottem, szerintem en nem, igaz enni is tudok rendesen, es sikerul mindig jokat rendelni. Levente kb. 10, Zsuzsa kb. 7 kiloval kevesebb, na jo, en is fogytam kicsit, de nem latszik.

 

 

5 komment

Agra, Varanasi

2008.07.31. 15:12 baphomet

Megneztuk a szomszedos varoskat, ill. az abban levo templom- es palotaegyuttest, Fatehpur Sikrit, ami nem is lenne olyan rossz, ha nem laknanak, olalkodnanak benne olyan szemet aljas lehuzos piaci legyek, mint amilyenekkel talalkoztunk. Itt mindenki egyetemista, aki csak no money-ert segiteni akar, es tenyleg de tenyleg nem gajd, es tort angolsaggal hihetetlen kiejtessel beszel csak beszel, ha kerdezzuk, ha nem. Ugy kell oket szinte bottal elkergetni.

Fatehpur Sikribe helyi busszal mentunk, ugyhogy megint erezhettuk az India-feelinget.

 

 

 

Fatehpur Sikri

 

 

 

 

 

 

 

 

Taj Mahal

 

 

 

 

 

Ez is ott van.

 

 

 

 

Delutan oriasi sor allt Agraban a Taj Mahal elott, mert aznap ingyen volt a belepes. Ilyen szerencsenk is regen volt mar. Fejenkent 750 rupiat sporoltunk meg, kozel egy heti szallaskoltsegunket. A Tajnal viszont olyan rengetegen voltak, hogy akarhogy is probaltuk, csak sulyos napszuras es utraolvadas aran tudtunk volna bemenni a belso terbe, ugyhogy ezt kihagytuk. En mondjuk konnyen tettem ezt, mivel mar jartam ott, de igy legalabb a tobbieknek elmeselhettem. Nem sok minden lathato ugye, leginkabb a ket sir, az is elracsozva, szoval nem egy nagy szam, annal inkabb az epulet kivulrol. Az most is hozta a formajat, pedig eloszor nagyon esett. De aztan kisutott a nap, ugyhogy tobbfele fenyben is sikerult latnunk a kivalo siremleket.

 

 

 

Befigyel a Tádzs.

 

 

 

 

 

 

A tadzsozas utan felmentunk egy tetoteri teraszra enni, ahova szinten a Taj Mahal figyelt be. Es itt az etteremben kezmosas kozben megszolitott miket egy no magyarul, hogy nem a Gaspar Levente ment fel eppen a lepcson? Neztunk ki a fejunkbol Zsuzsaval. Kiderult, hogy Levente egyik evfolyamtarsa volt, aki eppen a baratjaval kuzd a fosassal. Ellattuk oket tanacsokkal es persze megbeszeltuk az elmenyeket. Aztan teptunk vissza Delhiobe, mert a csomagunk magy resze ott volt, es egy tegnap delutani vonattal mentunk is Mughal Saraiba, mert Varanasiba, csakugy mint tavaly, megint nem volt jegy. Az ejjel a szokasos sleeper vonatozassal telt, en leginkabb olvastam az LP-t a tobbiek adaz modon aludtak. Es reggel - inkabb hajnalban - MUghal Saraibol a masik varosba kb. 45 perces riksazassal (50 rupiaert!) mentunk a hullaegetonel levo Gangesz-parti szallasunkra.

 

 

 

Vonatozunk...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt is hosszas alkudozas kovetkezett, majd legkondisnak nevezett szobat kaptunk, ahova be-beszall a fust, ki tudja, kinek a hamvai vannak rajtunk, de hat ez Benares, itt mar csak igy van.

Ma egesz nap bamultunk, voltunk a Gangesz partjan, kicsit be is martottuk a labunkat, bementunk hihtetlenul mocskos vizes templomokba mezitlab (brrrrr) es ettunk regi kedvenc helyemen a Shree cafeban.

 

 

Itt a legolcsóbb az égetés: 45 perc alatt 500 rúpiáért por és hamu leszel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó úton..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megérkezett..

 

 

 

 

 

Varanasi hozza a formajat, budos, mocskos, lehuzos, hazudos, tolvaj emberek mindenutt, de megis hangulatos, odon, kortalan, sulyos elmeny.

 

 

 

 

Varanasi sikátor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerves tüzelőanyag

 

 

 

 

 

 

Most igyekszunk a partra, mert 7-kor puja (ima) lesz, es nem akarunk errol lemaradni.

 

 

 

Puja a Gangesz partján

 

 

 

 

 

 

1 komment

Agra

2008.07.28. 19:01 baphomet

A ma reggel bosszankodassal kezdodott. Levente elszidta Indiat az idojarasaval es a sok hazudos rossz arcu paraszttal egyutt (o nem egeszen igy mondta, de talan igy szalonkepes). Eppen kezdtem magam felhuzni ezen, mikor kiderult, hogy a bosszusagra nagyobb ok van. Konkretan a mi, leginkabb az en agyhalottsagom, ugyanis elneztem a jegyen az indulast, es az erkezesi idore mentunk ki az allomasra. igy vesztettuk el kivalo szuper ac jegyunk aranak a felet, no meg majdnem 4 orat a napbol. A fel 12-es vonattal tudtunk csak menni es a jegyunk aranak csak a felet kaptuk vissza. Egy nagyon bunko hollanddal es egy normalis francia parossal utaztunk. Elmentunk egyutt taxival, jo olcson a szallasukra, de vegul mashova mentunk, mert nagyon sotet volt a recepcios, draga es ocska szobat kinalt.A mellette levo hostel vegul megfelelt, es odakoltoztunk. itt hallottuk, hogy holnap ingyen lehet bemenni a Taj Mahalba, ezert ma az Agra Fortot neztuk meg, es hoplnap megyunk a Tajba. fejenkent 750 rupiat fogunk megsporolni, ha ez igaz. Ha nem, akkor persze fizetunk. Azert lattuk a Tajot ma is, mert a tetoteri etterembol, ahol ettunk, siman latszott, itt van a kozelben es a szallasunk is kb. 3 percre. Az Agra Fort meg mindig szep, csinaltam sok fotot es videot. mintha kevesebb resz lenne nyitva, mint tavaly, de igy is jo volt. Tomeny mogul epiteszet. Holnap megyunk tovabb Fatehpur Sikribe, aztan vissza Taj Mahal-nezesre, es talan vegre a baromi draga vonatunkat nem kessuk le es urakkent megyunk Delhibe a sztuvis intercityn. Ma lehet, hogy a teton alszunk, mert levakarjuk magunkat mar a sok izzadtsagtol.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Távolról

 

 

 

 

 

 

 

és közelről

 

 

 

 

 

 

 

Utaslista a vonaton

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cangas riksaval mentunk az Agra Forthoz. Egyszercsak kedvem szottyant hajtani a riksat. Megkertem a kisse meglepodott arcot, hogy uljon hatra, most en vezetek (egyekent nem tudok biciklizni) es vezettem a bicajos riksat a forgalomban at Agra kozepen. Hat volt nezom rendesen. Egy busz is megallt, es bamultak vigyorogva. Nagyon durva munka ez, pedig az utasom volt vagy 35 kilo es raadasul kisebb lejton haladtunk az ut nagy reszen. Hat ezt is kiprobaltam.

Egy kis kézkiállítás:

4 komment · 1 trackback

Amritsar, ujra Delhiben

2008.07.27. 20:03 baphomet

Rovid dharamshalai tartozkodasunk utan rovid amritsari kiteronk kovetkezett. Az ut egy horror volt. Patangkot ott van Dharamshala mellett, ezert nem is ertettuk, miert tart az ut 4 orat, de hamar megtudtuk. Az ocska busz moinden almafanal megallt, kisebb magyarroszagnyi nepesseg cserelodott benne folyamatosan, es ahogy lenni szokott, keskeny kacskaringos utakon mentunk,  folyamatos szembeforgalommal, ami varakozasokkal elakadasokkal jart, es szerencsere nem zugtunk le egyszer se a szakadekba. A patangkot busz utan rovid, 3 oras amritsari vonat kovetkezett. En vettem meg a jegyeket a normal jegypenztarnal ugy, hogy szazan alltak a vesemen. Ezek itt azt hiszik, hogy ha egyszerre kiabalva kernek jegyet es kozben a masikat tapossak, elobb  jutnak jegyhez. Nekem mint feherembernek itt elonyom van, hamar elfogadtak a felkinalt 500 rupiast es meg a 4/5 reszet vissza is adtak. A vonat az a klasszikus volt, amiket a teveben mutatnak, kilogo emberekkel iszonyu korulmenyekkel, de nekunk mindenki segitett, igy a felso es also szinteken el is helyezkedtunk a sok indiai kozott es elenk tarsalgasban folytattuk utunkat egy hozzank csatlakozott holland novel egyutt.

 

 

 

 

 

 segítőnk, a szikh jógatanár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a holland hardcore utitárssal

 

 

 

 

 

 

 

 

Ők Jammuba mennek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tán ők is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Haladunk az autoriksában

 

 

 

 

 

Egy szikh jogatanito segitett nekunk riksara es szallasra alkudni, igaz eloszor nem egesen olyan szallasra vitt, ami a mi stilusunk, hanem jobba, ezert aztan jol meg is kerestuk a Lonely Planet alapjan a letezo legocskabb es legbudosebb szalllast  az Aranytemplom kozeleben. A paras meleg szinte elviselhetetlen volt, mindenunk budos es elazott lett.

Az Aranytemplom viszont  karpotolt bennunket. Ez valami csoda (es egyben egy oriasi dilihaz). Egy nagy szep feher templomszerusegen kell keresztulvergodni, kotelezo cipoleadast es labmosast kovetoen, majd egyszercsak egy mesterseges to kozepen ott van a szinarany templom. Eszmeletlen jo zene szol, mindenki a marvany parton ul alll es nezelodik, na meg furdik a retkes vizben, ahol nemcsak orias halak laknak, de a wc-BOL IS ODAFOLYIK A VIZ. Ez nem zavar senkit, meg isznak is belole. Mi csak belenyultunk, es ragadt a kezunk utana. A szikh templomban csinaltam rejtett felveteleket, mert ott tilos ilyet tenni, de nem birtam ki. Levente kisse meg is ijesztett, mert felhivta  figyelmemet, hogy az oroknek mekkora toreik es kardjaik vannak, es lathatoan eleg hasznalt a markolatuk. A szikhek azok a hajukat szakallukat soha le nem vago, turbanos illetok, akik 2 meteresek, harcosak, es ahogy lattuk, igen vendegszeretetoek. Egy konyvet imadnak a Guru Grant Szahibot, amit minden nap fektetnek az agyaba meg keltenek, szoval teljes 24 oras szerviz van a templomban. Mindenki ehet ott, es kaphat 3 napra ingyen szallast. Az edenyt agyagos folddel mosogatjat. Haat. nem valami nagy a  higienia. Viszont a templomot minden nap kivulrol belulrol megpucoljak sok sok onkentessel. Leventevel elhataroztuk, hogy ejjelre ott maradunk, hogy ateljuk ezt az egesz  oruletet, na meg hogy egy kis levegot kapjunk, ami a szallasunkon nem volt. A marvanyon, az aranytemplommal szemkozt fekudtunk, neha aludtunk is, egeszen harom oraig, amikor a landzsas orok mindenkit felzavartak, mert hogy lassan kel fel a konyv, ugye. Nem tudom leirni a latvanyt es a fiilinget, akarhogy probalom.

 

 

 

 

 

 Harimandar sahib

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ébred a könyv

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar zarándok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő is ott aludt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barcelonából jött, ki hinné...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő helyi erő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mosogatás

 

 

 

 

 

Aztan elmentunk taxival a pakisztani hatarhoz, ahol minden nap megy a Wagah border 15 percre torteno kinyitasa majd bezarasa c. ceremonia mindket oldali nacionalista orjongessel, zenelessel es tanccal, na meg kakastarejos, egeszen rohejesen kozledeko katonakkal ovezve. Mikor tetofokra hag a zene es a Pakisztan ill. India egymassal versenyben torteno eltetese a hatar mindket oldalan, akkor lehuzzak a ket zaszlot es a hatart lezarjak. Ez egy kb. 2 oras orulet tobb ezer emberrel rengeteg fokban 100 % paratartalommal. Olyan vizesen jottunk vissza, mintha usztunk volna. Ejjel el is menekultunk Amritsarbol.

 

 

 

 

 

 Wagah border

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sleeper vonaton meg aludni is tudtunk es most Delhiben vagyunk, ahol megneztuk a Qtub Minart, ami mindenkinek nagyon tetszett, majd a lotusztemplomot, ami szerintem csak nekem tetszett, es az uj nepszorakoztato es okito helyet, csaladok kirandulohelyet, az Akshardamot. Ez egy orias templom es kiallito egyuttes, ahol izraelieket megszegyenito atvizsgalas es motozas utan lehet bemenni. Nagyon rohejes es megalazo egyuttal az egesz. Utni tudtam volna. Aztan meg egy nagy giccss az egesz (ez csak az en velemenyem). Sajnos a nepokito reszek eppen zarva voltak, igy kenyelenek vagyunk az oktatorobotok eloadasat kesobb megnezni, es csak a zenelo szokokutas eloadast lattuk, ami kb. olyan volt, mint amilyen a romai idokben a Colosseum es egyeb szorakoztato centrumoik lehettek, igaz itt nem folyt ver, csak zene szolt es szines fennyel megvilagitott vizek zuhogtak mindenfele. Leventenek nagyon tetszettt, szamomra kisse paraszvakitas volt, igaz az profi modon kivitelezve. Zsuzsa nem foglalt egyertelmuen allast.

 

 

 

 

 

 Lótusztemplom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akshardham

 

 

 

 

 

 

 

 

Qutab Minar

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nem írták, pedig tilos az USB-kábel és az elem is

 

 

 

 

 

 

Holnap a leheto legdragabb es legkenyelmesebb vonattal megyunk Agraba, ahol ott is alszunk, majd Fatehpur Sikribe es talan Rishikeshbe is megyunk es ugy vissza Delhibe, ahol levegovetel utan indulas lesz Varanasiba. De ez meg a jovo zeneje.

3 komment

Dharamshala

2008.07.24. 15:40 baphomet

Kalandos modon erkeztunk Dharamshalaba, ill. meg foljebb: a Dalai lama bazisara, McLeod Ganjre. Manaliban vettunk buszjegyet egy sleeper buszra,amin a felso szinten lehetett aludni is azoknak, akiknek oda szolt a jegye. A miek ulohely volt, tkeppen a koszt leszamitva egesz kiraly, kenyelmes. Egy oras kesessel kezdtunk, es mikorkoruljartuk a roncsnak kinezo buszt (egyebkent de lux busznak hivtak), akkor kiderult, hogy miert. Az egyik kerek hinyzott es valahonnan kellett hozni es beszerelni.

Na, azutan mentunk, mint a meszes. Nem volt rossz az ut, viszont kacskaringos, sziklaba vajt, es iszonyat gyorsan vezetett a ficko. Ja, es itt  nem divat a tachograf (pedig tahok vannak dogivel), a sorfor van, hogy 20 orat vezet le parperces szunetekkel. Na, most is igy volt, ket rovid megallo, ill. egy hosszabb, hogy az uri kozonseg megtudja enni a dalbatjat es huzas, na ez az, hogy hova. Mert egyszercsak ejjel 2 fele szoltak, hogy Dharamshala, leszallas. Kikaptak a busz hatso also reszelbol immar felismerhetetlensegig koszos zsakjainakt es ott alltunk a sotetben egy csomo ures bode kozott.

 

 

 

Ez Dharamshala? Hat nem. Hamar megtudtuk, hogy valami masik faluban vagyunk, Dhar. megmessze van es a kedves infoforras persze egy taxis volt, aki 600 egysegert hajlando is lett volna elvinni bennuket. Beratunk azon, hogy ertelmi fogyatekosnak nez, ill. hogy a kiszolgaltatottsagunkon akar keresni, ugyhogy megkoszontuk szepen, arrebb huzodtunk es vartuk a sorsunkra. Nem telt el 5 perc es egy csoffadt helyi busz allt meg, a sztyuvi kiszolt, hogy Dharamshalaba mennek, es mi mar rajta is voltunk a busszon a szakadt helyi erokkel.

Kemeny 30 rupiaert vittek el bennunket. A fazon meg le is szallt velunk, hogy McLeod ganjre tovabb tudjunk menni olcso taxival. 150 rupiaeert fenn is voltunk hajnal elott a helyen, es a Lonely Planetbol kinezett Om Guest houset is hamar becserkesztuk. Megkaptuk a letezo legbudosebb szobat, de minden van benne. Tudtunk aztan ablakot is nyitni, igy eleg komfortos lett. Aztan elmentunk enni (szuper volt), es indultunk volna tovabb megnezni a Dalai lama es menekult kormanya szekhelyet, mikor leszakadt az eg. Annyi eso esett, mint otthon ket ev alatt. Igy kenytelenek voltunk meg egy csomot enni, es varni. Aztan megis elindultunk (persze hogy utana elallt az eso). Mikor jol borig aztunk es megneztuk a Dalai lama igencsak feledheto szekhelyet, meglattuk, hogy elezas nelkul is oda tudtunk volna menni a Namgyal cafebol, ahol ucsorogtunk orakat. Tehat szaritkozas kozben megneztuk, hogy lehet badogbol es muanyagbol osszehozni egy komplexumot.

Sargara volt minden festve, a templomokban jok a festmenyek, egyebkent meg eleg giccses szobrok es mevetseges aldozati ajandekok oveztek az egyszeru fohelyet, ahol a lama szokott kuporogni, ha eppen othon van. De nem nagyon van otthon, ami ezek utan nem is nagy csoda. Lattunk foldon imadkozo szerzeteseket es gyalog nepeket, na meg sok sok free Tibet feliratot es egy muzeumot, ami a kinai disznosagokrol allitottak ossze.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Holnap indulnank tovabb Patangkot fele, ha talalunk buszt. Remeljuk, nem lesz olyan horror, mint Manaliban, ahol elfelejtik megmondani, hogy a busz nem is megy addig, ameddig a jegyet vesszuk. Ez itt a langoskepu tbetiek foldje megint, akik ossesegeben, rendesebben de sokkal, mint a klasszikus indiai arcok (ez mar rasszizmuszagu, ugyhogy abba is fejezem).

5 komment

Visszaerkezes Manaliba

2008.07.22. 20:20 baphomet

A mai napunk utazassal telt. Sokkal jobb volt a kisbusz, mint a jeep, ossze se lehet hasonlitani a kettot. Volt mindenkinek helye, nem kellett nyomorogni, es nem ereztunk minden kovet, mert rugozasa is volt a jarganynak. Izraeli (uhh, az egyik ertett sajnos magyarul, mint kesobb kiderult), angol es szloven fiatal tipusu utasokkal utaztunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teljesen kulturalt volt a busz, de akkor is ejjel 2-tol este 10-ig tartott az ut a szokasos uttalan utakon, raadasul az ut vegen akkor kod lett, hogy 1 meterre se lehetett ellatni. A sofor persze vegig vezetett, es nem is ertem, hogy birta ki, nem beszelve arrol, hogy a vegen valoszinuleg nem latta a szakadek szelet. Ha a keskeny uton ket jarmu talalkozik, az egyik addig hatral, mig talanak olyan utszakaszt, hogy eppen elfernek egymas mellett, es igy megy ez vegig. Eleg horror. A latvany azonban mindenert karpotol (mar ha tuleli az ember az utat): hosipkas hegyek, kopar es kesobb zold vonulatok, magassag es melyseg minden mennyisegben. Na es katonai csekpointok. Az ewgyiknel a Zsuzsat berendeltek, mert harmunk kozul az o utlevelet neztek meg eloszor, es mivel ilyen utlevelet nem lattak, meg kellett mondania, hogy honnan jott. Erdekes ilyen ritka nepcsoporthoz tartozonak lenni.

 

 

 

 

Nem jöttünk rá, hogy ez a tábla pontosan mire akar figyelmeztetni.

 

 

 

Voltak az uton talalkozasok is: egy nemet lannyal ismerkedtunk meg Lehben, aki tavaly szeptember ota van uton, bejarta egesz Indiat es csak oktoberben megy vissza. Felmondott, es most a munkanelkuli segelyebol eldegel, utazgat, mondvan neki itt olcsobb, mint otthon. Kartyaval felveszi a penzt es elvan. Tanul majd fozni es tancolni, szereny munkanelkuli elet a la Germany.

Holnap megyunk tovabb Dharamshalaba a Dalai lamat meglatogatni. Most zarom soraimat, egyszer majd a kommentekre is  reagalok, de nem most,  mert zarnak.

4 komment

Fotok

2008.07.21. 16:01 baphomet

Az van, hogy nem konnyu idemasolni innen a fotokat. Akinek igenye van erre, es nem kudtem neki, irjon mailt a nagyerzsi@yahoo.com-ra, es kuldok. Majd otthonrol masolok a blogba is.

1 komment

Leh, indulas Manaliba

2008.07.21. 15:57 baphomet

Utolso napunkat toltjuk Lehben. Nagyon jopofa kisvaros, amit vegre meg is tudtunk alaposan nezni, mert ma kivetelesen nem utaztunk el valahova jeeppel. Fura is volt, hogy nem zotykolodunk egesz allo nap, sot semmit se.

Megneztuk egyutt a palotat, amit a Lhasa-i mintajara epitettek. Kivulrol eleg impozans, belul meg egy sotet, omladozo tyukketrec, aminek raadasul 100 rupia az ara. ennyi volt ugyanis a belepojegy, amit a kornyezo gompak egyenkent 20 rupias belepojegyei sulyosbitottak. Kicsit hozzaszoktunk az itteni arakhoz, ezert a mintegy 400 Ft-os belepo kicsit soknak tunik. Tudom, otthonrol nezve ez mas.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gompak jok voltak, csakhogy annyi egeszen kivalo es osregi kolostort lattunk mar, hogy ezektol nem ajultunk el. Azert voltak falfestesek, aranybuddhak es misztikus ajtok persze rendesen. Zsuzsa itt feladta, es visszament a szallasunkra, mi meg Leventevel megmasztuk a felso palotat. Zarva volt sajnos, de a kilatas azert megvolt. Kb. 4000 meterrol nezegettunk korbe es valoszinuleg a Kardung La hagot is lattuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztan setaltunk ossze vissza, beneztunk a pekhez, vettunk friss, kemencebe tapasztott csapatit (lapos kenyeret), beneztunk a henteshez is, de ott csak hanyingert kaptunk, mast nem. Csinaltunk fotokat, azokon latszik, hogy miert.

 

 

 

 

 

 

utcai tetkószalon

 

 

 

 

 

 

husit tessék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

pékség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mitesszernyomkodás cérnás módszerrel

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt mossák a ruhánkat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Levente osszevett mindent ajandek cimen, mondvan, o nem jon velunk Nepalba. Aztan sikeresen vettunk ki penzt a bankbol, igy most mar kisse nyugodtabban vagunk neki a tovabbi utnak. Nem mintha a dollarok elfogytak volna, de megis.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma ejjel lesz horrorutunk Manaliba. Ejjel 2-kor indulunk, es masnap estere erkezunk Manaliba, ha igaz. Nagyon durva az ut, csak remenykedunk, hogy ezuttal jobban valasztottunk, hogy kisbuszra fizettunk be abban az irodaban, akik az eddigi ladakhi utjainkat is organizaltak. Ha tuleljuk, majd beszamolok rola. 

Most jonnek a kisszines pletykak: Levente nagyon megtetszett a soforunknek. Mondta neki, hogy o very handsome es felajanlotta, hogy ha visszamegy jovore, akkor szervez neki trekkeket. Szoltunk is Leventenek, mivel elol ult a jeepben, hogy figyelje azert a sofor kezet. Levente erre erosen arrol kezdett beszelni, hogy mennyire szeret nokkel bulizni, bizva abban, hogy a sofor eszbe kap.

Masik: Mikor lamayuruban voltunk, a vorossipkas szerzetesek egyike Zsuzsa melle telepedett es egyutt neztek a naplementet. Mondtam Zsuzsanak, hogy ez a rend nem az un. erenyrend, itt nem tilos a csajozas. De ez lathatoan nem hozta meg Zsuzsa kedvet a folytatashoz.

Na, nem pletykalok tovabb, varjuk a sorsunkat...

 

4 komment

Nubra folyt. + Likir, Lamayuru

2008.07.20. 13:13 baphomet

Kicsit nem voltunk magunknal a bon vallasi ceremoniatol. Az egeszet a kis templomocska belsejeben vehettem fel, ahova a fust is beszallt, ugyhogy mar csak ezert sem nagyon kaptam levegot utana, nemcsak az elmeny+5500 meter magassag miatt. Leventevel eloszor kicsit masztunk is a Kardung La hagonal levo koves hegycsucsra, de lehet, hogy errol mar irtam. Erdekes, hogy nem ereztem kulonosebben a magassagot, talan a szokasosnal nagyobb levegoket vettem, de ez se teljesen biztos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A samanos kaland utan falvakat neztunk meg, meg egy forro patakot, amit ketoldalt kivert a kenes so. Aztan a faluban kaptunk szallast, egyszerut de tisztat es betekintettunk a videki letbe. Most johetnek a kozhelyek, hogy nyomorban is milyen kiegyensulyozottan lehet elni, na meg hogy a nyomornak milyen fokozatai vannak (sulyos), de tenyleg.

Masnap egy baromi szep heyre vitt el csillivilli jeepunk es fesult soforunk (mert ugy utaztunk, mint az urak ugye). Hatalmas hegyek toveben egy sivatagba, ahol ketpupu teven tevelgeltunk meg uldogeltunk a homokban. Hat leirhatatlan, ill. ha megis megtennem az mar tul giccses lenne.Majd igyekszem kepekben eloadni a dolgot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor egy ujabb kis kolostorban jartunk es a sofor kozolte, hogy ennyi volt az aznapi program, kertuk, hogy vigyen vissza bennunket Lehbe, mert mar kicsit untuk a videki letet. Igy is lett, es persze megint ott voltunk kicsit a legeslegeslegmagasabb helyen, ami kocsival megkozelitheto, de a samanneni nem volt mar ott, helyette mas nomadok foztek a kis imahazban, es nem voltak korantsem olyan jofejek, mint a korabbiak. Leventevel megegyszer felugrottunk a csucs alatti bealloig, csak a feeling kedveert. Nem lehet ezt a helyet megunni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehben aztan teruljasztalkam, net es alvas. Egyebkent feltunoen jokat es sokat eszunk, ugyhogy a tervezett fogyas asszem elmarad, csak ne legyen belole hizas. nem olyan szornyu eros a kaja, mint lenn a cellovoldeben (ertsd: a hindu tobbsegu indiai reszek). Azert neveztuk el cellovoldenek, mert a hindu templomopkban az istenabrazolasok bizony olykor a cellovoldei babakra hasonlitanak festesileg foleg.

Masnap indultunk Likirbe, ami egy nagyon regi, de ma mar sargasuveges szerezetesek kolostora. Nagyon szep volt ez is, de nem volt a tantrikus helyekhez foghato.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azutan mentunk tovabb Alchiba, egy meg regebbi kolostorba, ahol a malladozo festesek fantasztikusak voltak, es egyaltalan az eges, no meg itt lattunk pujat (szertartast) is. Erdekes volt, hogy lazsaltak vegig a szerzetesek az egeszet. A ket kurtos vegig rohogott, az egyiket a ceremoniamester meg is fenyegette, de az csak rohogve legyintett. Nem volt valami nagy az ahitat, de nekem ez szimpatikus volt. Az egeszet vettem videoval, ugy hogy a terdemre raktam, elotte gyorsan belottem a kepet, es nem vettek eszre, hogy be volt kapcsolva. Mikor akartam eltenni a gepet, akkor szolt ram az egyik gyikarc, hogy nem szabad fotozni meg videozni. Kicsit elkesett vele. Itt lattuk az ezerbuddhas templomot is hatalmas faragott buddhakkal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezutan a szokasos bazarnezes es eves kovetkezett, majd tovabbrobogtunk az Indus volgyeben Lamayuruba, a letezo legregebbi kolostort es kornyeket megnezni. Megalltunk az Indusnal, amibe belenyulkaltunk, gyujtottunk koveket. Itt egyesul a kekes Indus a barna Zanskar folyoval es alkotank egyutt tejeskave szinu rohano folyot. Korbe kopar es hosapkas hegyek, na meg a szokasos baromi keskeny szerpentin ut, ahol minden elozes fel halal.

 

Lamayuruban kedves tinedzsernek kinezo hazaspar szallasan aludtunk a faluban, nem fenn a kolostornal, ahol kepesek lettek volna 800 rupiat elkerni egy csoffadt szobaert. Itt 300-ert aludtunk harman  jo helyen, a kaja is jo volt, no meg setaltunk a feleig kihalt es lerombolodott, felig romok kozott lakott kis telepulesen.

 

Megneztuk a kolostort naplementeben. Nem volt semmi latvany. Pogettuk az osregi imamalmokat meg mindenfele szuk folyosokon keringtunk, ja es meredelyekrol fotoztunk. Masnap aztan koran keltunk, mert az elozo este az egyik vorossipkas szerzetes azt mondta, hogy 7 orakor puja lesz, es azt meg akartuk nezni. Nem ez az elso eset, hogy szerzetesnek fogalma sem volt, hogy mikor imadkoznak, mert elozo nap a masik falubansem tudtak ezt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hiaba, lazak az itteni szentsegipari szakmunkasok. Szoval az 5 perces pujat, ami Levente szerint 3 percig tarthatott, szepen lekestuk, merthogy elobb volt (allitolag), viszont lattuk, hogyan keszitenek homokmandalat. Ket nap mulva jon a rendfonok, es arra keszulnek serenyen. Meg koszivbe vert vasdardakat is gyartottak egy csomot voros ronggyal atrkotve, hogy emeljek az unnep fenyet. A mandalat aztan a rendfonok fogja osszesoporni, es bedobni a patakba. Ez az ima egy fajtaja (eleg munkaigenyes, viszont teny, hogy kifejezo).

Utana baromi eredekes seta kovetkezett a faluban. Beneztunk minden kis lyukba, beszogellesbe es jaratba. Egyszercsak egy lakashoz ertunk, ahol a kethonapos gyerekevel eppen zenet hallgato fiatal no behivott. Kaptunk tole sos vajas tejes teat tibeti modra (nem fogok raszokni), es megnezhettuk, hogy lehet szinte semmiben es semmibol elni. A szegenyes szobaban alig volt berendezes, az ablakparkanyon voltak dolgok, es ahogy elmondta, telen nem is itt, hanem a mellette levo fekete, fustos, szurkos koyhaban laknak. Azt is megneztuk. Osemberszallasra hasonlitott. A kiscsako elmondhatja magarol, hogy nem biztos, hogy a tuttifrankoba szuletett. Igaz, az anyja azt mondta, hogy eleg nekik az a penz, amit a ferje keres. Talan a hig tejes teara gondolt, es mas nem is nagyon kell nekik? hat nem tudom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szallasunkra visszaerve ettunk, kifizettuk a ket kajalasert es a szallasert harmunkra a kemeny 870 rupiat, indultunk vissza Lehbe. Most itt billentyuzok. Koszonom a kommenteket, es megyunk buszt intezni Manaliba, penzt valtani es bamulni, hizen Lehet meg alig lattuk. Holnap itt maradunk, es az itteni neznivalokat vesszuk sorba, na meg keszulunk lelekben a megprobaltato manali utra es a hegyi satras alvasra.

 

 

3 komment

Nubra volgy

2008.07.18. 19:38 baphomet

Azt meg elfelejtettem irni, hogy tobbszor lattunk a Manali es Leh kozotti uton olyan feliratot, mint egyfajta kozlekedesi tablat, hogy ha hazas vagy, akkor minel elobb valj el. Meg hogy halalos veszdelem van, es tenyleg. Szakadekba esett teherautok es szemelyautok tobb helyen. Lehben nagyon jo a szallasunk, mar szinte hazamegyunk oda. Megvettunk csillioert egy nagyon kenyelmes jeepet, most ezzel utazgatunk mindenfele. Eloszor a hemis kolostorba mentunk, ami egy baromi regi es nagyon szep gompa (tibeti kolostor).

A muzeum nagyon draga volt, ehhez kepest nem nagy szam, aki megy mostanaban, nyugodtan kihagyhatja. Hemisben tapasztaltuk meg azt a minimalartos WC-t, ami szerzeteskolostorkban van: egy teglalap alapu lyuk es kesz a dongolt foldon. Hat nem is nagyon illatos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utana mentunk Tikhsey-be (remelem, jol irom, de ugyse), amelyben dul a tantizmus. Mindig ezekert az igazi hardcore gompakat szerettem volna latni, es most teljesult. Nagyon durva abrazolasok, letakart arcu demonok, kesek, dobbenet freskok, sotetseg,tobbszaz eves festmenyek, minden. Leirhatatlan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nagyon jo helyen aludtunk, de mielott errol irnek, az eddigi legnagyobb elmenyemet irom meg roviden, mert mindjart menni kell: Felertunk Kardung la passra, a legmagasabb helyre, ami autoval megkoZelitheto, ami onmagaban egy oriasi elmeny (nem volt semmi szedules kben), na de ott volt egy kis templomocska-fele benne egy buddhista szerzetessel, aki kantalt egy darabig, mi neztuk, kozben kedves oreg nenitol csapatit es teat kaptunk. Aztan felmentunk a Leventevel a csucsra,m ami ott figyel, es mikor lejottunk, egyszercsak fura hangokat halottam, es a neni atalakult samanna es tibeti bon vallasi ceremonia reszesei lettunk. Bentrol a templombol vettem fel a neni revuleset, felelmetes volt. A demonokkal es istenekkel tarsalgott, kiabalt, dobalta magat es engem valami magokkal, kest lengetett, rohangalt, a katonak is feljottek, es beszarva figyeltek. Megvan minden videon. Most abba kell hagynom,mert mar nagyon utalnak itt bennunket (zarnak), Holnap utan remlehetoleg folyt. kov.

2 komment

süti beállítások módosítása