Megerkeztunk Delhibe, es most nem is tudom, honnan folytassam, mert annyi minden tortent velunk. Persze ezert kemenyen meg is dolgoztunk. Itt franko a net, mert 24 oras uzemmodban van. Az elobb eppen elszalltt az aram, de nem gond, mert a gepek valami tartalekforrasra vannak rakotve, tan agregator gyart nekik enerdzsit, ugyanis toksotet lett az elobb, de a monitor fenyenel ment tovabb a neteles. Azert ezt nem annyira szeretem, es remelem, nem kell toksotetben felbotorkalni, mert lehet, hogy meg se jegyeztem, hol van a szobank. Na, csak alszom majd valahol, vagy nem is.

Szoval ott hagytam abba, hogy mentunk a St. Thomas katedralisba, ami egy 17. szazadi hely, ejfeli misere.

Fel 11-tol ejjel fel 1-ig nyomtak. Azt hittem, hogy befekszem a betlehembe a kisjezus melle, komolyan.

Kb. ket napig nem aludtunk semmit, budosek es mocskosak voltunk, es ott ultunk a templomban hallgatni a miset, ami kben erdekes lett volna, ha kicsit temposabb. Kaptunk szovegkonyveket, es teljes szertartasrendet, ugyhogy vegig kepben lehettunk. Nagyon enekelt a korus, nem fogtak vissza magukat, az orogona szolt, ahogy kell, es a vegen mindenki gyertyat gyujtott, lekapcsoltak a villanyokat es a szazezer ventillatort es nyomtak a Stille Nachtot, ami itt Silent night, holy night- formaban ment. A vegen a templom papja kulon kezet fogott velunk. A miset amugy Bombay psupoke celebralta. Jo sokan voltak, mindenki kioltozve, kiveve bennunket ugye. De mi viszont feherboruek voltunk (na jo, ez tulzas) es ez itt lathatoan oltoztet. Ez  a szomoru helyzet. A mise utan igyekeztunk volna haza, de a Zsuzsanak eszebe jutott, hogy ejfeli mise utan enni kell. Megallapodtunk abban, hogy tekintettel az ejjel is eleg melegre, a folyekony kenyeret valasztjuk. Egy jarokelo, intelligens indiai ur, utvaigazitott bennunket. Bemondtunk a Taj Mahal szallodat, mert megiscsak annak a kozeleben laktunk, es el is jott velunk. Mikor felvetettuk, hogy innank nemi sort, meg inkabb jott velunk. Meg is erkeztunk egy bombay-i  ismert helyre, aminek mar elfelejtettem a nevet, a Taj mogott valahol, es ott orias palackban szallitottak a sort. Az ur az indiai vasuti tarsasag egyik fonoke, aki tenyleg ertelmes figura, es miutan elmulatoztunk, megbeszeltuk, hogy masnap jon ertunk es varosnezunk. Reggel nem volt a szallodaban (kis tulzas erre a helyre), szoval nem volt ott, de mi nem estunk ketsegbe. Szereztunk 300 egysegert egy taxit es azzal jartunk vegig mindent, fuggo kerteket, parszi hallgatas tornyat, dzsaina templomot, mosodat, Chawpaty beachet meg mindent, ami a papirforma szerint Bombayben erdekes, es meg nem lattunk. A taxis ugyan iskolazatlan, de alapbol az intelligensebb fajtahoz tartozo volt, amit dijaztunk is. Elvittuk kajalni, ahol egyszercsak megettuk a kajajat, mert a mi pizzankat nem nagyon hoztak, az o kivalo spenotos-sajtos-csapatis ebedje viszont hamar jott, es izlett. Ezert rendeltunk neki egy ujabb adagot, na meg etettuk a mi pizzankkal is, mert addigra mar total teleettuk magunkat. Szerncsetlensegunkre gyumolcssalatat is rendeltunk, ami Zsuzsa allagan sokat rontott, mert azota is faj a hasa es fosogat. Nekem ugy latszik taplova alakult idokozben a gyomrom, mert meg se kottyant neki a butal kaja. Azt is birtam a taxisban, hogy mint kiderult, eleg szegeny ember, megse rendelte agyon magat, pedig tudta, hogy mi fizetunk, es meg asvanyvizet se kert, hanem jo volt neki a csapviz, szoval nem elt vissza a lehetoseggel egyaltalan es nem szakitott a szokasaival. Ezert aztan tobb penzt is kapott, ami olyan sok lehetett, hogy miutan elbucsuztunk tole, es nemi idovel kesobb ujra belebotlottunk, olyan hatbavagasokkal udvozolt, hogy felszakadt a legcsovemben a slajm.

A latvanyossagokrol nem szeretnek megint csak sokat irogatni, mivel azok mindenhol olvashatok, csak az erdekesebb vonatkozasokrol: 

A fuggokertek nagy giccsek, allatformara vagott bokrokkal es hulye szobrokkal. A parszi hallgatas tornyat pedig kivulrol alig lehet latni, csak eppen hogy, mivel tok zart teruleten van. Nem sok perzsa el Bombayben, de ok a leggazdagabbak. Perzsa a Tata csalad is, akik a legtobb autot gyartjak a regioban, de szinte mindenben erdekeltek. Van Tata mindenfele, igy pl. mobilszolgaltato is. Tata-birtok maga a hallgatas tornya is. A parszik annyira tisztelik az elemeket, igy a foldet, levegot es a tuzet is, hogy nem szennyezik be ezeket a hullaikkal. Ezert aztan a testeket az un. hallgatas tornyainak parkanyara teszik, es az ott korozo testes sasok eszik meg a holtakat. Tehat a Tata csaladot  Tata birtokon, Tata toronyban eszik meg. Erdekes egy perspektiva ez nekik. Itt van egy kis informativ link a Tata-csaladrol: http://zoroastrians.net/2009/04/27/parsi-milestones/

kicsit gicces csak

itt bújik a Hallgatás tornya

a legnagyobb emberi meghajtású  mosógép

Az orias mosoda is erdekes volt, engem leginkabb a Fez-i borfestohelyre emlekeztetett. Eleg durva, ahogy oskori modszerrel egy rakas kadban megy a mosas es felulrol meg fotozzak oket.

Meg akartuk nezni a tobbszintes es baromi nagy slum-ot, azaz nyomornegyedet is, ahol a Gettomillimos c. film egy resze jatszodott, de nagyon messze van a belvarostol, ezert azt hittuk, hogy kenytelenek vagyunk kihagyni, viszont most, amikor mentunk a domestic repterre, ott mentunk el taxival mellette, ugyhogy vegulis valamit lattunk belole. A kulseje alapjan azt hiszem, ugyse mentunk volna be a kozepebe, bar mar ki tudja...

A csavargas es a sulyos kajalas utan mentunk a zsingagogaba, hogy megnezzuk, hogy tor ki a sabbath Bombayban. Akkor meg nem tudtuk, hogy mennyire meglatjuk. Az ugy kezdodott, hogy egy kedves oregur szolt, hogy menjunk vissza 6-ra, mert akkor kezdodik a sabbati istentisztelet. A Knesszet Eliyahu zsinagoga kben nyudogtan lehetne Cfatban is, mert teljesen ugy nez ki, mint amiket ott lattam (Cfat, vagy masneven Safed Izraelben van, Galileaban). Elementunk addig megnezni a Sassoon csalad altal epitettett konyvtar epuletet a kozelben - ok epittettek a zsinagogat is -, es a tobbi mas, brit epitmenyt. Bombay tele van ezekkel. Tkeppen tiszta Anglia, ami az epuleteit illeti. Van itt emeletes busz is, meg mindenfele tornyos, nagyon igenyes hazak, egy csomo hivatal, ahogy azt az angolok szerettek. A posta is ugy nez ki, mint egy katedralis, a hires Viktoria terminusrol (ill. Chattrapaty Shivaji -remelem nem irok nagy hulyeseget), szoval a vasutallomasrol nem is beszelve, ami valami egeszen nagyon, nagyon....

Nasszoval, visszamentunk 6-ra, es helyet foglaltunk a zsinagoga karzatan a nok helyern. Elotte atvizsgalas es kikerdezes volt. Nagy a zsinagoganal a katonai jelenlet, mert sajnos tavaly sulyos terrortamadas volt, es ezert joggal nagy a para. A szertartas a szokasos volt, amit Izraelben oly sokat lattam a Nyugati falnal. Imadkozas, enekles eleg extatikus formaban, meg dumalas, haverkodas kozben.

Mikor vege lett, szolt az oreg, aki invitalt bennunket korabban is, hogy tartsunk veluk kiddusra. Es mi mentunk. Mondjuk eleg durva volt, hogy atvandoroltunk a sok kipassal Bombay belvarosan egy regi emeletes hazba, mikozben rendorok vigyaztak rank, persze egyenkent levadszhattak volna bennunket. Ezen kicsit el is gondolkodtunk, fokent a korabbi merenyletek ismereteben, de a kivancsisag nagyobb volt az aggodalomnal. Kiderult, hogy a Chabad Lubavicsi kozosseg altal berelt lakasba mentunk. Ahol bazi nagy zsido buli kezdodott. Ezerrel enekeltek, mindenki mondott soha veget nem ero beszedet, hoztak a sok kajat, es persze egyszercsak faggattak, hogy zsikdok vagyunk-e. En persze mondtam, hogy az egyik nagymamam az, veletlenul persze az anyai, meg szerencsere kicsit otthon vagyok a szokasokban, igy talan nem buktunk le total. Az volt viszont a gond, hogy a hihetetlen buli nagyon elhuzodott es a Zsuzsanak egyre jobban kellett hanyni de konkretan, mert addigra elszaporodtak benne a bacik, amiket az indiai helyen sszedett ossze, ahol szetettuk magunkat. Viszont nem lehetett csak ugy lelepni, nemcsak mert nem volt illo, hanem azert sem, mivel egy egesz hadsereg orizte a helyet,es hermetikusan el voltunk zarva, szoval nem volt egyszeru kijutni. Mondtam a mellettem ulo fickonak, hogy mennunk kell, mert megy masnap a gepunk es szeretnenk kis koszonetet mondani. Erre leallitotta az eneklest en meg nagyon megkoszontem, hogy meghivtak bennunket es hogy ebben az evben olyan nagy csoda tortent velem, hogy lathattam Kfar Habadot es most meg lam, az o bombayi kozossegukben vagyok. Beszeltem meg arrol is, hogy Budapesten is van egy rabbi ebbol a kozossegbol, Koves Slomo, aki milyen jo kommunikator, meg hasonlokat. Paran tudtak nehany magyar szot, mert magyarorszagi volt az edesanyjuk, igy pl. az egyik ficko tudta azt, hogy tyukszem, a masik no meg Kisvardabol szarmazott anyailag, es tudtak ilyet, hogy viszontlatasra, meg koszonom, szoval mintha az ember Izraelben lett volna. A kajak is nagyon jok voltak, kar hogy nem volt nagyon hely a gyomromban mar. Osszesegeben oriasi elmeny volt ez is, nekem durvabb, mint a St. Thomas templomi.

Ma reggel telefonalt nekunk az indiai ur, aki elozo nap elaludta a talalkozot. Jott feher fonoki auton soforrel, legkondival, es most o vitt el bennunket mindenfele eredekes helyre. Aztan kertuk, hogy valtsunk inkabb at emeletes buszra es azzal is menjunk kicsit, ugyhogy ez az elmeny is megvolt. Megadtuk a modjat a nassolasnak es a teazas-kavezasnak is.

Elozo nap reggel a Taj Mahal szallodaban, India talan legdragabb es a terrortamadas ota leghiresebb szallodajanak kavezojaba faradtunk be kavet, ill. teat inni. Nem sokkal tobb, mint 500 rupiat fizettunk a ket italert (kb. 2000 Ft), tehat igazan megerte. A Taj Mahal kben egy eleg veszes giccshalmaz belulrol, ezustnyaklancos szarvasszobrokkal vizeseses-szokokutas kornyezetben, szoval eleg horror. Kivulrol azonban szep az epulet, ott figyel az Inda kapujanal. Durva lehetett, amikor egett. Ennek meg latszanak a nyomai.

A masik helyunk a Cafe Royal volt, ami szinten a helyi elokelo kavezo, innen indultunk feherautos-soforos kis setakocsikazaunkra. Hiaba, igy mulatnak az urak (urnok). Aztan bucsut vettunk Anandtol, aki megigerte, hogy eztan minden vonatjegyet elintez nekunk. Szidtam neki a vonatjegyrendelest rendesen elozoleg. Na, majd meglatjuk, mert szerintem szavan fogjuk.

Megneztuk meg a modern galeria teljesen rendben levo epuleteben az eleg kozepszeru kiallitast, meg nehany mukincsboltot a kozelben, aztan mentunk vissza romos szallasunkra csomagokert, es ropkodtunk Delhibe.

Most itt tolom egy ideje a netcafeban, kiirva, ami eddig belemszorult. Neha beneznek ide a helyi erok, hogy meglessek, ki az, aki egyfolytaban uti itt orak ota a tasztaturt. Otthon majd gyozok visszaszokni a magyar billentyuzetre es az ekezetekre. A repulout eleg szar volt, nemcsak azert, mert a Goairen nem adnak ingyen semmit, es amit penzert, az is szar (pl. instant tejes tea, brrr...), hanem mert kb. 3/4 orat koroztunk Delhi folott, mondvan, hogy van egy kis problema Delhiben es kicsit nem tudunk leszallni. En mar komolyan kezdtem aggodni, hogy tan a futomu nem akar pl. mukodni, vagy hasonlo, mert nyilvan akkor se mondnanak meg, hogy mi van, nehogy kitorjon a panik. Lattuk kozben Delhit felulrol (meg elotte Bombayt is), ami nagyon szep latvany, de mikor csak nem akarunk leszallni, el kezd a dolog unalmas es kicsit idegesito lenni. Na de vegul leszalltunk es egy agyhalott taxissal megerkeztunk kiindulo es befejezo allomasunkra a "festoi" Paharganjba.

Holnap meg egy utolso nap, shopping, maszkalas, es egy utolso vacsora a Lord Krisnaban, aztan indulas haza a zimaba. Vettem egy nepali kabatot, remelem, eleg lesz.